A stuttgarti Leonhardsviertel negyedben a nők pénzért szexuális szolgáltatásokat nyújtanak. Élénk színű feliratokkal csalogatják az ügyfeleket a bordélyházakba. De van itt utcai prostituált és futtatók által bérelt lakás is. A prostitúció évtizedek óta része a stuttgarti utcaképnek.
A prostitúció nem munka, hanem a nők elleni erőszak
– mondja a német sajtónak Veronika Schürle szociális munkás, az Esther Ministries egyesület munkatársa, aki szerint Németországnak a skandináv modellt kellene követnie ebben a kérdésben. Svédországból származik az elképzelés, ahol a klienseket büntetik a szex vásárlásáért, a bordélyházakat pedig bezáratják. Magukat a prostituáltakat ugyanakkor nem büntetik meg, így ezekkel az intézkedésekkel jelentősen vissza tudták szorítani a keresletet.
A cél a kizsákmányolás és az emberkereskedelem visszaszorítása, és a német politikában is egyre hangosabban követelik az északi modellt.
A probléma ugyanis az, hogy a nők között rengeteg a kényszerprostituált. Schürle szerint a legális piros lámpás negyedtől mindössze egy utcányira a kényszerprostituáltak siralmas körülmények között dolgoznak. Sokan közülük Kelet-Európából származnak.
Egy nap szabadságot sem engedhetnek meg maguknak, még akkor sem, ha betegek vagy menstruálnak. Néhányan még a terhesség alatt is dolgoznak, egészen a nyolcadik hónapig, nem sokkal a szülés előtt, és az abortuszok mindennaposak
– mondja a szociális munkás.
A prostitúció korunk rabszolgakereskedelme?
A német sajtó egy érintettről is beszámol, akit Julia álnéven mutat be. A nő tizenkét éven át dolgozott szexmunkásként Németországban, kezdetben önkéntesen. A dolgok azonban fokozatosan megváltoztak, a futtatója pedig rendszeresen verni kezdte, egyszer el is törte a karját. Leni Breymaier, Baden-Württemberg szociáldemokrata parlamenti képviselőjének a szexmunka emberi jogi kérdés. Véleménye szerint bár egyes nők önként végzik ezt a munkát, ez nem igazolja sok más nő szenvedését,
akiket megaláznak, megvernek és tönkretesznek. A stuttgarti Leonhardsviertel kerületben élő nők többsége nem rendelkezik egészségbiztosítással, és Kelet-Európából, Délkelet-Európából, Afrikából vagy egyre inkább Kínából érkezik
– mondta Breymaier egy podcastben.
