Ráadásul az Európai Parlament történetében most először állt elő az a helyzet, hogy a magukat jobboldalinak nevező pártok önmagukban is többséggel rendelkeznek. A Patrióták erejét megsokszorozhatja az európai jobboldallal való együttműködés és koordináció, illetve az európai jobboldal konszolidációja. Ez a folyamat még éppen csak elkezdődött.

A brüsszeli politikai elit természetesen azonnal zárta sorait az új kihívással szemben: újraszerveződött a néppárti–szocialista–liberális blokk a zöldek külső támogatásával, és ez a blokk a parlamenti jogot és szokásokat lábbal tiporva egészségügyi kordon mögé akarja zárni a Patriótákat. A stratégiájuk azonban kudarcra van ítélve: a Patrióták ereje nem a brüsszeli pozíciókban és intézményi machinációkban rejlik, hanem abban, hogy hitelesen és egyedüliként képviselik az európaiak változás iránti vágyát. A brüsszeli fősodorból a szándék és a képesség is hiányzik a változásra: ugyanazok a szereplők, ugyanazok a mechanizmusok, ugyanazok az érdekek és ideológiák. A Patrióták az ezzel szemben álló erőket szervezik meg: ők nem a rendszeren belüli ellenzék szerepét játsszák, hanem magának a rendszernek az európai ellenzékét és alternatíváját jelentik.
– Hogyan értékeli a magyar EU-elnökség eredményeit?
– A magyar elnökség karakteres, aktív és stratégiai volt. Karakteres, mert büszkén fölvállaltuk az első naptól kezdve, hogy ez egy magyar elnökség: meg akartuk mutatni, hogy mi mit gondolunk az Európai Unióról, mit gondolunk az európai integrációról, az intézményekről, az Európát érintő kihívásokról. Azt sem tagadtuk egy pillanatig sem, hogy ezekre a kihívásokra mi sajátos válaszokat kínálunk, amelyek nem egyeznek az európai fősodor irányvonalával. Az első naptól kezdve azt képviseltük, hogy változást szeretnénk, ennek a változásnak akarunk a hangja és a katalizátora lenni. A magyar elnökség soha nem lépett ki a tisztességes közvetítő szerepéből, de ezt a változást akár az intézményi ellenállás dacára is el akarta indítani. A magyar elnökség aktív elnökség volt, mert úttörő elnökségi projektjeink és kezdeményezéseink voltak, például a demográfiáért felelős miniszterek első tanácskozása az EU történetében, az egyhangúsággal elfogadott agrárminiszteri nyilatkozat a közös mezőgazdasági politika jövőjéről vagy a Schengen csúcstalálkozó ötletének felvetése. Ezeket a javaslatokat folyamatosan napirenden tartottunk, akkor is, ha éles vitákat váltottak ki. Stratégiai volt a magyar elnökség, ugyanis az volt a célunk, hogy kijelöljük azt az irányt, amit az európai intézményeknek az elkövetkező öt évben követni kell. Ez egy magasabb szintű, absztraktabb stratégiai gondolkodást igényel. Ha a budapesti nyilatkozatot, a közös agrárpolitika jövőjéről szóló következtetéseket vagy a bel- és igazságügyi együttműködés stratégiai iránymutatásait tekintem, amelyeket mind az elnökségünk alatt fogadtunk el, azt hiszem, sikerrel vettük ezt az akadályt is.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!