– Hogyan látja, milyen irányba mozdult el az európai politika 2024-ben, különösen a magyar érdekek szempontjából?
– Az elmúlt esztendő az átmenet éve volt az európai és a világpolitikában egyaránt, és minden átmenet magában rejti a változás lehetőségét. 2024 rávilágított, hogy Európában szükség van a változásra, megmutatta a változás iránti egyre erősebb igényt, és a valódi változást képviselő európai politikai erő is testet öltött. Az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban az év elején rajtunk kívül szinte mindenki arról beszélt, hogy a csatatéren kell a megoldást keresni, ma már a tűzszünetnek és a béketárgyalásoknak is befolyásos támogatói vannak. Az év végére a migráció kérdésében a tagállamok többsége a magyar álláspontot tette magáévá. Az idén nyáron megtartott európai parlamenti választásokat követően az Európai Parlamentet eddig uraló néppárti–szocialista–liberális–zöld koalíció jelentősen meggyengült, és új, markánsan jobboldali pártcsaládok alakultak. Politikai szövetségeseink látványosan megerősödtek Franciaországban, Csehországban és Ausztriában, és ma már szinte minden tagállamban tényezőnek számítanak. Az amerikai választások is változást hoztak: a brüsszeli elit mozgását alapvetően meghatározó és politikai ellenfeleinket masszívan támogató demokraták kizuhantak a hatalomból.
Fotó: MTI/Purger Tamás/MTVA – Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap
A magyar érdekek szempontjából sokkal kedvezőbb ma a csillagok állása, mint az év elején volt. De a változás, amit mi képviselünk Európában, nem következik be magától. A változást nekünk kell kiharcolnunk, ha kell, az európai intézmények ellenében is. Ez számos konfliktussal jár majd, és ezek a küzdelmek jórészt még előttünk állnak. Viszont a 2024-es változásoknak köszönhetően már mi alakítjuk az európai politikai dinamikát: erősödünk, tudjuk, merre tartunk és lépéselőnyben vagyunk.
– A Patrióták Európáért mozgalom milyen szerepet tölthet be az EP következő ciklusában?
– A 2024-es EP-választások alapvető változást eredményeztek. A Patrióták-frakció már most a harmadik legnagyobb erő az EP-ben. Megalakulásával testet öltött a brüsszeli fősodor valódi európai alternatívája, ami felvállaltan jobboldali, konzervatív és szuverenista. A Patrióta-frakcióban megvan a lehetőség, hogy új európai politikai erőteret hozzon létre. Az Európa-politika új viszonyítási pontja lehet: néhány éven belül el fogunk jutni oda, hogy az európai politikusok vagy a Patriótákkal való együttműködésen, vagy a velük való szembenálláson keresztül határozzák meg magukat.
Ráadásul az Európai Parlament történetében most először állt elő az a helyzet, hogy a magukat jobboldalinak nevező pártok önmagukban is többséggel rendelkeznek. A Patrióták erejét megsokszorozhatja az európai jobboldallal való együttműködés és koordináció, illetve az európai jobboldal konszolidációja. Ez a folyamat még éppen csak elkezdődött.
A brüsszeli politikai elit természetesen azonnal zárta sorait az új kihívással szemben: újraszerveződött a néppárti–szocialista–liberális blokk a zöldek külső támogatásával, és ez a blokk a parlamenti jogot és szokásokat lábbal tiporva egészségügyi kordon mögé akarja zárni a Patriótákat. A stratégiájuk azonban kudarcra van ítélve: a Patrióták ereje nem a brüsszeli pozíciókban és intézményi machinációkban rejlik, hanem abban, hogy hitelesen és egyedüliként képviselik az európaiak változás iránti vágyát. A brüsszeli fősodorból a szándék és a képesség is hiányzik a változásra: ugyanazok a szereplők, ugyanazok a mechanizmusok, ugyanazok az érdekek és ideológiák. A Patrióták az ezzel szemben álló erőket szervezik meg: ők nem a rendszeren belüli ellenzék szerepét játsszák, hanem magának a rendszernek az európai ellenzékét és alternatíváját jelentik.
– Hogyan értékeli a magyar EU-elnökség eredményeit?
– A magyar elnökség karakteres, aktív és stratégiai volt. Karakteres, mert büszkén fölvállaltuk az első naptól kezdve, hogy ez egy magyar elnökség: meg akartuk mutatni, hogy mi mit gondolunk az Európai Unióról, mit gondolunk az európai integrációról, az intézményekről, az Európát érintő kihívásokról. Azt sem tagadtuk egy pillanatig sem, hogy ezekre a kihívásokra mi sajátos válaszokat kínálunk, amelyek nem egyeznek az európai fősodor irányvonalával. Az első naptól kezdve azt képviseltük, hogy változást szeretnénk, ennek a változásnak akarunk a hangja és a katalizátora lenni. A magyar elnökség soha nem lépett ki a tisztességes közvetítő szerepéből, de ezt a változást akár az intézményi ellenállás dacára is el akarta indítani. A magyar elnökség aktív elnökség volt, mert úttörő elnökségi projektjeink és kezdeményezéseink voltak, például a demográfiáért felelős miniszterek első tanácskozása az EU történetében, az egyhangúsággal elfogadott agrárminiszteri nyilatkozat a közös mezőgazdasági politika jövőjéről vagy a Schengen csúcstalálkozó ötletének felvetése. Ezeket a javaslatokat folyamatosan napirenden tartottunk, akkor is, ha éles vitákat váltottak ki. Stratégiai volt a magyar elnökség, ugyanis az volt a célunk, hogy kijelöljük azt az irányt, amit az európai intézményeknek az elkövetkező öt évben követni kell. Ez egy magasabb szintű, absztraktabb stratégiai gondolkodást igényel. Ha a budapesti nyilatkozatot, a közös agrárpolitika jövőjéről szóló következtetéseket vagy a bel- és igazságügyi együttműködés stratégiai iránymutatásait tekintem, amelyeket mind az elnökségünk alatt fogadtunk el, azt hiszem, sikerrel vettük ezt az akadályt is.
Fotó: AFP
– Melyek voltak a legfontosabb sikerek, és milyen kihívásokat kellett leküzdeni?
– Érdemes visszaemlékezni arra, hogy a magyar EU-elnökség kezdetekor többen el akarták venni tőlünk ezt a feladatot, mások bojkottra szólítottak fel. Ma már erről nem is nagyon esik említés. Viszont kijelenthető, hogy a magyar elnökség sikeres volt. A magyar uniós apparátus, ideértve a közigazgatást és az Európai Unió melletti állandó képviselet diplomatáit, jól szervezetten, hatékonyan, professzionálisan látta el a feladatait. Ezen felül bizonyítottuk, hogy nemcsak az elnökségi adminisztráció vitelére vagyunk alkalmasak, hanem Európa-víziónk is van, és ennek köszönhetően az Európai Unió politikájának stratégiai irányairól is érdemi vitát tudtunk kezdeményezni.
– Milyen konkrét eredmények születtek ez alatt a hat hónap alatt?
– A magyar elnökség alatt több mint ezer munkacsoporti ülés, ötven nagyköveti tanácskozás, harminc formális tanácsülés és tizenhárom informális tanácsülés zajlott Brüsszelben, Luxemburgban és Budapesten. Ezek már önmagukban is beszédes számok. De ami igazán fontos, hogy elnökségünknek köszönhetően több olyan döntés született, ami hosszú távra meghatározza az Európai Unió működését. Történelmi siker, hogy Bulgária és Románia a schengeni térség teljes jogú tagjaivá válik 2025. január elsejétől. Az erről szóló tárgyalások még az előző magyar elnökség idején kezdődtek, és a magyar elnökség, különösen pedig a magyar belügyminiszter személyes politikai sikere, hogy konszenzust lehetett teremteni egy olyan kérdésben, ahol több tagállamnak évtizedes politikai fenntartásai voltak. Ez egy igazi sikertörténet, ami a belső határok nélküli Európa, az uniós polgárok számára talán legfontosabb vívmány kiszélesítéséhez kapcsolódik. Elértük, hogy újrainduljon a Nyugat-Balkán évek óta befagyott integrációs folyamata. Albánia esetében két kormányközi konferenciára is sor került a magyar elnökség alatt. Montenegróval egy kormányközi konferencia keretében sikerült három tárgyalási fejezetet is ideiglenesen lezárni. Szerbia csatlakozási tárgyalásainak is sikerült új lendületet adni, és belátható közelségbe került a tárgyalások harmadik fejezetcsoportjának a megnyitása. Konszenzussal tanácsi nyilatkozatot fogadtunk el a zsidó élet előmozdításáról és az antiszemitizmus elleni küzdelemről. Most, amikor Nyugat-Európában az antiszemitizmus régi és új formáinak megerősödését látjuk, kiemelten fontos, hogy kiálljunk zsidó közösségeink és intézményeink védelme mellett. Ez európai ügy, hiszen a zsidó közösségek az európai örökség és kultúra integráns részei. Nélkülük Európa nem lenne Európa többé.
– A budapesti nyilatkozatot a hazánkban megrendezett csúcstalálkozón fogadták el az állam- és kormányfők, hogyan értékeli a budapesti csúcstalálkozót több mint egy hónap távlatából? Milyen eredményekre a legbüszkébb, és milyen tapasztalatokat vontak le az eseményekből?
– A budapesti nyilatkozatot tekintem legnagyobb elnökségi sikerünknek. Elfogadása Magyarország modern kori történelmének legnagyobb diplomáciai eseményéhez kapcsolódik, aminek megvalósítása már önmagában logisztikai, szervezési és protokolláris bravúr volt. De a budapesti nyilatkozat tartalma is figyelemre méltó. Az EU évtizedek óta veszít versenyképességéből az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben, és ezt a lassú agóniát a demográfiai hanyatlás és az átalakuló geopolitikai helyzetre adott téves brüsszeli válaszok is súlyosbítják. Ez a felismerés vezette arra az állam- és kormányfőket, hogy sopánkodás és kéztördelés helyett konkrét intézkedéseket és feladatokat határozzanak meg az európai intézmények számára, például egyszerűsítési forradalom meghirdetésével vagy az energiaárak csökkentésének célkitűzésével. Nem elvont statisztikai problémákról van szó, hanem fenntartható munkahelyekről, kiszámíthatóan növekvő bérekről, az európai ipar és mezőgazdaság jövőjéről. A munka persze még előttünk áll, de a budapesti nyilatkozatnak sikerült az európai versenyképességet az elkövetkező öt év uniós munkájának középpontjába állítani.
– Lát-e esélyt arra, hogy a jelenlegi EU-s intézményrendszer jobban figyelembe vegye a tagállamok eltérő érdekeit?
– Nem fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy az uniós intézmények önmaguktól hirtelen megújhodnának. Ugyanazokat az elhibázott döntéseket fogják sorra meghozni, amelyeket eddig is, egészen addig, amíg a tagállami politikusok mindenhol rá nem jönnek arra, hogy az ő bőrükre megy a játék. A romló európai biztonságért és hanyatló jólétért, ami jelentős részben az elhibázott brüsszeli döntésekre vezethető vissza, eddig sem a brüsszeli bürokraták viselték a felelősséget, hanem a választott nemzeti politikusok. Amíg ők nem kényszerítik ki a változást, addig minden marad a régiben. Brüsszel nagyon szívesen kitölti a vergődő tagállami kormányok által hagyott politikai vákuumot. A Patrióták ezt már felismerték, és tudatosan vállalták az ellenzéki szerepet az uniós intézményrendszerrel szemben. Ennek az ellenzéki szerepnek az elsajátítását és következetes képviseletét látom én 2025 legfontosabb kihívásának.
– Hogyan látja az EU jelenlegi helyzetét az év végén, különös tekintettel a gazdasági kihívásokra és az ukrajnai konfliktus kezelésére?
– Nem akarok kertelni: Európa bajban van. Látjuk a betegség tüneteit, ezek körbevesznek bennünket, akármerre nézünk. De hol keressük az okokat? Európa azért van bajban, mert az Európai Unió történelmének legnagyobb válságával küzd, és erre a válságra sorra elhibázott válaszokat adott az elmúlt tíz évben. Ahhoz, hogy Európa újra egészséges lehessen, az Európai Uniót kell meggyógyítanunk.
Valódi alternatívát kell felmutatnunk az EU orosz–ukrán háborúra adott válaszával szemben – olyan alternatívát, ami a béke lehetőségét és egy új európai biztonsági architektúra ígéretét hordozza. Valódi alternatívát kell felmutatnunk az EU migrációs politikájával szemben – olyan alternatívát, ami valóban megvédi külső határainkat. Valódi alternatívát kell felmutatnunk az EU zöldpolitikájával szemben – olyan alternatívát, ami megőrzi az európai munkahelyeket és az európai ipart, és biztosítja az európai gazdák tisztességes megélhetését. Vissza kell állítanunk az uniós jog becsületét és meg kell védenünk a tagállami hatásköröket, mert ma eszköztelenül állunk az uniós intézmények önkényével szemben. Ezt mind nekünk kell megtennünk, mert helyettünk nem végzi el senki.
De ne legyünk kishitűek! Ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, ma már valóság: a Patrióták az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakcióját adják. És ami ma elképzelhetetlennek tűnik, néhány év múlva valóság lesz: mi leszünk az új európai többség középpontja.
Borítókép: Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter (Fotó: Európai Uniós Ügyek Minisztériuma)
