A nyugati világot kettészelő Atlanti-óceán két partja nincs szinkronban egymással: Donald Trump első intézkedései arra utalnak, hogy a demokraták által korábban követett kül- és kultúrpolitikai irányvonaltól jelentős eltérés lesz, az Európai Unió viszont maradt a korábbi washingtoni brossúra mentén.
Eközben az sem látszik, hogy ki vezeti Európát.
A 2020-as évek második felének kihívásai pedig sűrűsödnek: az orosz–ukrán háborút le kellene zárni, az európai gazdaság lejtmenetét megállítani, növelni a versenyképességet az amerikai és a kínai riválisokkal szemben, kezelni a migrációból fakadó társadalmi kohéziós gondokat és stabil kormányzatokra szert tenni. Az EU két vezető állama, azaz Franciaország és Németország belpolitikai válságba került: előbbiben fél év alatt két kormány bukott meg, utóbbiban pedig két hét múlva esedékesek az előre hozott választások. A „jelzőlámpa” koalíció, azaz a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek összefogása Trump megválasztásának másnapján összeomlott.
Azóta négy borzalmas merénylet következett be, Magdeburgban, Berlin-Charlottenburgban, Solingenben és Aschaffenburgban.
Eközben az AfD szövetségi szinten 25 százalék körül áll, és február elején a közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 35 százaléka a párt társelnökét jelölte meg szimpatikus kancellárnak. Ennek ellenére vagy éppen ezért az AfD-t be szeretnék tiltani. A jobbközép uniópártok mozgolódnak, Friedrich Merz bemutatta a CDU–CSU programját, és – sikertelenül – két törvényt is beterjesztettek a Bundestagban, amely a migráció elleni fellépésként volt értelmezhető. Emlékezetes, hogy ezek egyikére igennel szavazott az AfD is, ami felháborodást keltett, még magának a beterjesztőnek a pártján belül is – hangzott el a podcastben.
Borítókép: Békés Márton, az Intézet igazgatója Szájer Józseffel, a Szabad Európa Intézet vezetőjével, volt európai parlamenti képviselővel beszélget, a közelgő németországi előre hozott választások kapcsán. (Fotó: Youtube)
