A Tényellenőr annak járt utána, hogy valóban bevándorlók millióira van szükségünk az európai jólét megőrzéséhez. Az Európai Unió népességén belül egyre növekvő arányt képviselnek a külföldi állampolgárok.
2022 januárjában 23,8 millió nem EU-tagállamból származó lakos élt az EU-ban, ami a teljes lakosság 5,3 százalékát teszi ki. Az Eurostat adatai szerint csak 2023-ban 4,3 millió ember vándorolt be az EU-ba EU-n kívüli országokból (ide nem értve a menekültként érkezetteket), míg további 1,5 millió külső migráns vándorolt EU-tagállamok között.
– hangsúlyozta elemzésében a Tényellenőr, hozzátéve: miközben a bevándorlás mértéke nő, a foglalkoztatási statisztikák egyértelműen a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjának problémáira utalnak.
Az aktív korú Európai Uniós lakosok foglalkoztatási rátája állampolgárság szerinti csoportosításban. A kék oszlopok mutatják meg az adott tagállam saját állampolgárai, a piros rombuszok a nem EU-s bevándorlók, míg a sárga rombuszok az EU-n belüli átköltözők foglalkoztatási arányát.
– írta elemzésében a Tényellenőr.
Az EU-ban az EU-n kívüli bevándorlók lényegesen alacsonyabb foglalkoztatási rátával rendelkeznek (63%) az őshonos lakossághoz képest (76,2%).
Ez a különbség különösen szembetűnő bizonyos országokban: Németországban 21, Franciaországban 16 százalékpontos különbség tapasztalható a helyiek javára.
A nemi különbségek tovább árnyalják a képet: míg a bevándorló és a helyi férfiak foglalkoztatási rátája között néhány százalékos különbség figyelhető meg, a bevándorló nőké lényegesen alacsonyabb a helyi nőkénél—2023-ban 16 százalékpont különbség volt közöttük.8
Ez a tendencia rávilágít arra, hogy a bevándorlás nem feltétlenül jelent megoldást a munkaerőhiányra, különösen mivel a tapasztalatok szerint a bevándorlók egy jelentős részét kitevő nők munkaerőpiaci részvétele messze elmarad az érintett országok átlagától.
A bevándorlók esetében nem csak az elhelyezkedés okoz nagyobb kihívást, mint az őshonos lakosság körében, hanem munkaerőpiaci sebezhetőségük is nagyobb—jól szemlélteti ezt a COVID-19 járvány hatása is: a pandémia idején a bevándorlók foglalkoztatása sokkal drasztikusabban csökkent, mint a helyieké.
Ez a jelenség azt mutatja, hogy gazdasági visszaesés esetén a bevándorló munkavállalók pozíciója bizonytalanabb, ami további terhet jelenthet a szociális ellátórendszerek számára.
- összegzett a Tényellenőr, amely elemzésében a többek között Németország foglalkoztatási helyzetét is részletesen vizsgálta. Az elemzés itt olvashatják.
Borítókép: Malakeh Jazmati Berlinben. A nő menekültként érkezett Szíriából Németországba - illusztráció Fotó: AFP
