Ariel Kallner kneszet-képviselő egy komoly témával kezdett.
„Talán emlékeznek egy mémre, a bátor, titkosszolgálati hivatalunkról van szó, ami a kémek ellen harcol, de sajnos ezt most nehéz átadni a nyelvi különbség miatt, de a panelbeszélgetés végére remélem, hogy felismerik, hogy nem csak erről van szó. A mém tényleg vicces, azért, mert igaz, és ezzel elkezdjük a bemelegítő kérdést, ami egy nagyon fontos kérdés:
hogyan különbözik egymástól a hagyományos titkosszolgálati működés a moderntől, amikor kémkedésről van szó?
Biztosan nagyon sokan azt gondolják, hogy a kép a titkokról szól, és a titkok állapotáról. Persze ez a kémkedés része, de a befolyásolási műveletek sokkal nagyobb részei a titkosszolgálati működésnek. Természetesen az, hogyha az ellenfeleink titkait ellopjuk, az az alapja ennek a területnek.”
Ariel Kallner hangsúlyozta, hogy
a befolyásolási műveletek azonban sokkal hatékonyabbak és fontosabbak, és ma, abban az információs világban, amiben élünk, egyre fontosabbak lesznek. Főleg, amikor azt látjuk, hogy az ilyen hírszerzési támadásoknak Magyarország a célpontja. Ott van például a propaganda, ami olyan eszközöket használ, amiket egyáltalán nem lehet felismerni, és nem is tudjuk, hogy mi történik velünk, mivel támadnak, ez egy nagyon hatékony és nagyon veszélyes hírszerzési titkosszolgálati módszer.
A politikus kiemelte, hogy van jelenleg is egy titkosszolgálati művelet Magyarország ellen, de a titok az, hogy még a szövetségesek is kémkedhetnek. Mint mondta, „történik ez akkor is, amikor a titkokról beszélek, de most már egyre jobban azt is lehet látni, amikor liberális országok offenzív, támadó jellegű titkosszolgálati cselekedeteket visznek véghez”.
„Szövetségesek ellen, akiknek konzervatív a vezetése. Most Magyarország például Ukrajna részéről kapott egy ilyen befolyásolást, ami jelenleg a közbeszédet befolyásolja az országról, Ukrajna gyorsított európai uniós csatlakozása területén. Vajon el kell ezt fogadnunk, vagy el kell fogadnunk esetleg a szövetségeseink segítségét, amikor ilyenfajta támadások alatt állunk?” – tette fel a kérdést a képviselő.
Hozzátette, ez felveti azt a kérdést, hogy mit jelent az, hogyha Magyarország egy ilyen támadás alatt áll. Vajon mit lehet ilyenkor csinálni, és mi fog történni, hogyha Magyarország ténylegesen ennek a titkosszolgálati háborúnak az elszenvedőjévé válik, akkor a NATO szövetségesek erre hogyan fognak reagálni? Az etikai alapján. Izrael is.
Beszélt arról, hogy Izrael is szenvedett ilyen információs támadást a liberális nyugati országoktól, de a Biden-adminisztráció idején is, majd arról is szólt, hogyan lehet az ilyen jellegű szituációkat kezelni.
„Izraelben NGO-k, civil szervezetek működnek, amelyek igazából FGO-k, vagyis idegen kormányzati szervezetek több száz milliónyi eurót és dollárt kapnak vagy kaptak az elmúlt évtized során annak érdekében, hogy befolyásolják az izraeli véleményt, hogy a felső bíróságon ezek megjelenjenek. Az ENSZ-ben olyan bejelentéseket kell tenni, amik Izraelt bűnösként állítják be, vagy a katonáinkat tüntetik fel úgy, mint a bűnözőket, és látjuk azt, hogy ez az egész művelet és ezek a szervezetek nem eredeti, nem hiteles szervezetek, amelyek Izrael érdekében járnak el, hanem emberi jogi szervezetként definiálják saját magukat, míg valójában politikai szervezetek, nagyon ellentmondásos szervezetekről beszélünk" – magyarázta.
Hangsúlyozta, szükség van arra, hogy fellépjenek az ilyenfajta támadások ellen, ami az izraeli demokrácia ellenében cselekszik. Ő maga tett egy javaslatot, ami most már a törvényhozási folyamatban van, hogy ezeket a 90 százalékban különböző külföldi kormányokat kiszolgáló NGO-kat meg kell adóztatni és globalizálni kell ezt az antiglobalizmus elleni harcot.
A liberális nézetek álruhájában szeretnék dezorganizálni a nemzeteket. Ez egy nagyon is birodalmi gondolkodás, és meg kellene védjük a szuverenitásunkat, a demokráciánkat.
Chris Farrell szerint nagyon fontos, amiről a politikus beszélt, mert nemcsak azt látni, hogy a külföldi befolyás természete megváltozik, hanem azt is, hogy azok a szervezetek, amelyek ezt teszik, maguk is változnak.
Az eredeti kérdésre, hogy mi a különbség a klasszikus vagy konzervatív befolyásolás és kémkedés között, a Judicial Watch kutatási igazgatója így felelt: „A legtöbb kérést most már magántársaságokhoz szervezik ki, amelyek, ahogy Ariel említette, társadalmi szervezeteknek, NGO-knak, civil szervezeteknek adják ki magukat, de alapvetően mégiscsak alvállalkozók, méghozzá állami szereplők alvállalkozói, de magánpénz is ömlik a rendszerbe. És hogyha az Egyesült Államokhoz vagy Izraelhez hasonlítjuk, Magyarország számára a különleges helyzet az az, hogy Magyarország az EU-nak is tagja. Mi van, amikor európai uniós pénz áramlik ugyanily módon Magyarországra, annak érdekében, hogy politikai befolyásolást hajtson végre, és senki nem akarja ezt a vitát lefolytatni?” – tette fel a kérdést.
Ha megnézzük az izraeli reakciókat, ha megnézzük a magyarországi és a brüsszeli reakciókat a közélet nyilvánosságát illetően, azt láthatjuk, hogy a liberálisok és a globalisták egész egyszerűen nem akarják ezt a vitát lefolytatni. Miért nem akarják lefolytatni? Azért, mert ők a haszonélvezői ezeknek a befolyásolási kísérleteknek.
Chris Farrell úgy gondolja, hogy egyre inkább azt kell megnézni, hogy az internet hogyan tette olcsóbbá és nagyméretűbbé ezeket a befolyásolási műveleteket. Illetve meg kell nézni, hogy hogyan változnak a szervezetek. Mint mondta, a USAID, az amerikai nemzetközi segélyszervezet esetében azt látták, hogy voltak különböző tanácsadó cégek, tanácsadások, különböző szervezetek, entitások, amelyek részt vettek ebben, ezért információt kell cserélni, meg kell osztani a tudásukat és tapasztalatukat egymással. Szerinte a Trump-kormányzat nagy köszönetet érdemel minden konzervatívtól világszerte, mert egy nagyon fontos feladatot végeznek el.
„Leleplezik ezeket a hálózatokat, ezt az egész rendszert, és azt mondják, hogy világos, átlátható kapcsolatokat akarunk tisztességes feltételekkel, ami kormányzatok között zajlik, ahogy a diplomáciában ennek zajlani kell. Nem pedig hátsó ajtókon és füstös szobák igénybevételével, és így találhatjuk meg a közös érdeket abban, hogy hogyan tudunk együttműködni a jövőben. Tehát ezeket a tapasztalatokat meg kell osztanunk egymással, mi történik az egyik, illetve a másik országban, és amikor ezeket a jogi szabályozásokat elfogadjuk, akkor mik ezeknek a következményei” – sorolta. Egy viccel demonstrálta a segélyszervezetet. Van egy régi amerikai közmondás, miszerint hogyha túl mocskos egy ügy a CIA számára, akkor át kell adni a USAID-nek. Azt mondta, Washingtonban tudják, hogy mit csinált ez a szervezet.
Ezután László András és Koskovics Zoltán követezett. Az EP-képviselő és az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője elmondta, hogy az, amit a Trump-adminisztráció tett, egészen eddig, nagyon fontos, mert az emberek tudatára ébrednek a problémának. A megoldás az lehet, hogy meg kell adóztatni a szervezeteket 80 százalékkal, és akkor senki nem fog egy dollárt sem adni nekik, ha tudják, hogy ennek 80 százaléka az államhoz kerül.
Tehát először is meg kell adóztatni ezeket a szervezeteket, követni kell a pénz útját, ez persze egy nagy kihívás, hiszen eléggé szövevényes tud ez lenni. Izraelben ez az első teendő, és a második nagyon fontos vagy legfontosabb dolog az, hogy együttműködjünk. Ahogy említetted is, megosztjuk egymással az információkat, valamint lemásoljuk egymás jogi szabályozásait és támogatást nyújtunk egymásnak, mert ezek a rezsimek, amelyek a pénzt adják ezeknek a szervezeteknek, nyilván nem akarnak megállni.
Ők azt szeretnék, hogyha ez a befolyásolás megvalósulna az adott célországban, a mi társadalmainkban. Tehát igenis egymás tartalékai kell hogy legyünk ebben a harcban.
A panelbeszélgetés vége felé az volt a kérdés, hogy a partnerek látnak-e arra lehetőséget, hogy az országok visszatérnek a hagyományosabb hírszerzéshez, és a pszichológiai hadművelés nem annyira kerül majd szóba.
Mint mondták, ez nem fog megtörténni, az úgynevezett befolyási műveletek valóban az alapját képezik mindennek, ami a hírszerzési világban történik. A valós fenyegetés a legnehezebb, nagyobb felelősség, a belső fenyegetés. Az, hogy van egy csoport, ami úgy tesz, mintha ez egy magyar szervezet lenne, de közben nem az, és ez a legnagyobb probléma.
Abban pedig egyetértettek, hogy ez nem fog elmúlni, sőt egyre nagyobb lesz, ezért ahhoz, hogy a problémát azonosítsák, átláthatóság kell a tekintetben, hogy mi történik a külföldről érkező pénzekkel.
Ezalatt olyan pénzáramokat értettek, amelyek befolyással bíró szervezetekhez mennek, akik a hazai közbeszéd és a hazai politikaalakulásra nagy befolyással vannak. Ezután tudják meghatározni a problémát olyan mértékig, hogy utána erről lehet vitát folytatni. A büntetések, illetve a különböző adók fontos eszközt jelentenek, mert különben olyan szintre fog süllyedni a közbeszéd és a politikai párbeszéd, amit a befolyásoló hatalmak akarnak.
„Egy másik dolog, amit szintén látok, és már a jelen része, az az, hogy most már nem feltétlenül kormányzati befolyásolásról beszélünk, hogy egy adott kormány be akar avatkozni egy másik kormány cselekedeteibe, hanem inkább pártpolitikai választóvonalakat láthatunk. Tehát ott van a baloldal, amelynek óriási finanszírozása van, világméretű hálózata, és ez most már pártpolitikai kérdéssé vált, hiszen most már nem nemzeti érdekek képviseletében próbálnak beavatkozni, hanem ideológiai és politikai érdekek szolgálatában, és ezért kell eltávolítanunk őket” – mondták.
Borítókép: CPAC Hungary 2025 (Fotó: Magyar Nemzet)
