Több mint három hónap telt már el azóta, hogy orosz közvetítéssel lezárult a Hegyi-Karabahért folytatott, alig 44 napos, de így is több mint ötezer életet követelő háború. A terület harminc év után tért vissza Azerbajdzsánhoz, a fegyvernyugvást most orosz és török békefenntartók garantálják. Olykor még eldördül néhány lövés, felrobban egy ottfelejtett bomba, ám egyébként nyugalom van.
A területet most gőzerővel aknamentesítik, ha minden biztonságos, kezdődhetne az újjáépítés, amelyben külföldi cégek, értesüléseink szerint akár magyar vállalatok is részt vállalhatnak. Ez jó pár évig eltarthat még, hiszen azeri beszámolók szerint szinte nem maradt olyan épület, amelyre a győzelem jeleként kitűzhetnék a zászlóikat: vagy a háborúban semmisültek meg, vagy a menekülő örmények pusztították el őket. Baku nagyszabású terveket dédelget, szeretné, ha az ország valódi ékszerdobozává válna a visszatért terület: nemzetközi repülőteret, teljesen megújuló energiából működő okosvárosokat álmodnak a romok helyére.
Kis faházat szállít egy teherautón egy örmény család, miután végleg elhagyták a hegyi-karabahi területen lévő otthonukat 2020. november 18-án
Fotó: MTI/AP/Szergej Gric
Habár Azerbajdzsán a háborút megnyerte, a csatát még folytatja. Az évtizedek alatt ejtett sebeket nem gyógyította be a győzelem. Az egyik legmélyebb sérelem a hodzsali mészárlásként elhíresült tragikus esemény, melynek éppen most emlékeznek a 29. évfordulójára. Az 1992. február 25. és 26. közötti éjjelen örmény csapatok támadtak a stratégiai fontosságú Hodzsali településre. A néhány ezres lélekszámú faluban mészárlásba kezdtek, azeri számítások szerint 613 menekülő civil, köztük 63 gyermek, 106 nő, 70 idős férfi halt meg a lövöldözésben, vagy fagyott meg a hidegben, és több százan sebesültek meg, sokak sorsa máig ismeretlen. Az azeri beszámolók szerint sokakat megkínoztak, a holttesteket meggyalázták.
– Sosem feledem. Mintha tegnap történt volna. Újraélem minden nap – panaszolta néhány éve a BBC-nek egy túlélő, aki csak azért maradt életben, mert kétéves fiát hátára kötötte futás közben, így gyermekébe fúródott a golyó, halálával megmentve az édesanyját.
A hodzsali mészárlás képei a világsajtót is bejárták.
Fotó: Az Azerbajdzsáni Köztársaság Legfelső Bírósága
A történtekre Azerbajdzsánban népirtásként tekintenek, máig követelik a felelősök kézre kerítését. Igazságot Hodzsaliért! névvel nemzetközi kampányba kezdtek, melyben próbálják felhívni a világ figyelmét a borzalmakra, és sürgetik, hogy mások is népirtásként ismerjék el a tömeggyilkosságot.
Örményország soha nem vállalta hivatalosan a felelősséget, és vitatja az áldozatok számát. Általában azzal védekeznek, hogy az azeri erők véletlenül saját civiljeikre lőhettek, vagy hogy fegyveresek vegyültek a menekülők közé, ezért kerültek célkeresztbe, és lejárató propagandával vádolják az azerieket. Egyébként az örményeknek is megvan a maguk harca: ők Törökországot vádolják népirtással az I. világháborúban meghalt örmények miatt.
De a nemzetközi küzdelem a tavalyi háborút követően is kiújult. Februárban mindkét fél az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt vádolta meg a másikat háborús bűncselekményekkel, elsősorban azzal, hogy szándékosan támadtak civil célpontokra. Baku felhánytorgatta, hogy 1991 óta majd négyezer azerbajdzsáni sorsa ismeretlen, de állításuk szerint 2020 júliusát – a konfliktus kiújulását – követően is 101 civil veszítette életét. Azerbajdzsán múlt év végén közölte, hogy részükről kivizsgálják a gyanús eseteket, két katonájuk ellen például vádat emeltek, amiért a vád szerint meggyalázták az ellenségek holttestét.
Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök és felesége, Mehriban Aliyeva diadala Hegyi-Karabahban.
Fotó: MTI/AP/Azerbajdzsáni elnöki sajtóiroda/Vugar Amrullayev
Örményország közben a vereség után inkább saját problémáival van elfoglalva: Nikol Pasinján csütörtökön puccskísérletről beszélt, miután a hadsereg vezetői lemondásra szólították fel. Az örmény miniszterelnök visszautasította a követelést, leváltotta a vezérkari főnököt és helyettesét, és az utcára szólította híveit.
