Várkonyi Melinda százados, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kommunikációs felelőse a portálnak elmondta, az eredetileg szeptemberre tervezett közös úzvölgyi terepbejárást a román fél kérésére október utolsó hetére halasztották. A halasztás okairól a magyar fél nem nyilatkozott, de a Maszol úgy tudja, hogy a bukaresti Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) nem kapott választ azoknak az országoknak a külképviseletétől, amelyeknek – tudomásuk szerint – halottaik nyugszanak az úzvölgyi katonatemetőben. Az így nyert időszakban „még egy kört akarnak futni a temető nemzetköziesítése ügyében” – írja a portál.
Október 25-re, a román hadsereg napjára újabb megemlékezést hirdettek a temetőben azok a román nacionalista szervezetek, amelyek az erőszakba torkollott június 6-i román megemlékezést is szervezték. Amint az Ortodox Testvériség (Fratia Ortodoxa) egyesület a Facebook-oldalán emlékeztetett rá, Románia a hadsereg napján azt ünnepli, hogy a második világháborúban a román hadsereg Nagykároly térségében „az utolsó tenyérnyi román földet is felszabadította a véres magyar megszállás alól, mely a román lakosság megsemmisítésére törekedett”.
Az egyesület azért hívja Úzvölgyébe a szimpatizánsait, hogy „erősítsék meg a román jelenlétet egy olyan térségben, ahol a magyar szélsőségesek a románoknak még csak a belépést sem engedélyezik, annak ellenére, hogy ezt az országot Romániának hívják”. A másik szervező egyesület, A Nép Útja (Calea Neamului) a közösségi oldalán azt közölte, hogy a megemlékezést bejelentették a darmanesti polgármesteri hivatalnál, és a 17 órára meghirdetett rendezvényen 150 fáklyával fognak felvonulni a temetőben eltemetett román hősök emlékét idézve.
Az egyesület kitart amellett – az illetékes román hatóság által júniusban cáfolt – nézet mellett, hogy a temetőben 149 román katona nyugszik. Egy fémdetektoros kincskereső facebookos bejegyzése alapján úgy tekinti, hogy előkerültek a 150. román hős földi maradványai is. A kincskereső szeptember közepén több fényképet is közölt olyan emberinek tekintett csontokról, fegyver és lőszermaradványokról, amelyeket állítólag a temető közelében talált.
A román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) június 12-én közzétett összegzésében tisztázta, hogy nem az úzvölgyi temetőben nyugszik az a 149 román katona, akikre hivatkozva Darmanesti polgármesteri hivatala ötven betonkereszttel román parcellát hozott létre a temetőben. Állítása szerint 130 román katonát az Úzvölgyétől keletre fekvő, ma már nem létező Poiana Uzului (Úzmező) településen temettek el, az ő földi maradványaikat azonban a két világháború között a Bákó megyei Comanesti (Kománfalva) katonatemetőjében helyezték örök nyugalomra.
A román védelmi tárca honlapján elérhető összegzés szerint, amelyhez a korabeli dokumentumok fénymásolatait is csatolták, 11 Úzvölgyében eltemetett román katonáról tesz említést, az egyik melléklet hét románnak vélt katona nevét és adatait is tartalmazza.
A magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka július végén a Tusványoson szervezett pódiumbeszélgetésen olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek tanúsítják, hogy a románnak tekintett katonák sem valamennyien románok. Közül öten a magyar hadseregben szolgáltak, egy korábbi kutatás pedig további egy katonáról megállapította, hogy az orosz hadseregben szolgált.
Darmanesti önkormányzata áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő katonatemetőben, melyet korábban a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozott. Június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni ezt.
