„Bolygónk megmentése költséges feladat, de még nagyobb árat fizetünk akkor, ha tétlenek maradunk” – a zöldmegállapodás meghirdetése óta megannyi uniós politikus szájából hangzott el e mondat, azonban csak most kezd körvonalazódni pontosan, mekkora költségekről is beszélnek Brüsszelben.
Az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén az Európai Bizottság tegnap mutatta be a zöldátállás finanszírozásának tervét, amely szerint az elkövetkező tíz évben nem kevesebb mint évi százmilliárd eurót, azaz összesen ezermilliárd eurónyi beruházást mozgósítanak a klímaügy érdekében.
A zöldmegállapodás beruházási tervétől elkülönülve létrejön a „méltányos átmeneti mechanizmus” is, amely a tervek szerint a 2021-2027-ig terjedő időszakban legalább százmilliárd eurót juttat azoknak az országoknak és régióknak, amelyek gazdasága leginkább „megszenvedi” a zöldfordulatot.
Frans Timmermans győzködi a plénumot a testület általános vitája során. Soha nem látott nagyságú üzlet
Fotó: Reuters
A méltányossági alapba a bizottság eleinte 7,5 milliárdnyi „friss”, tehát olyan pénzt szán, amely a már meglévő EU-s alapoktól függetlenül jön létre – erről tegnap Frans Timmermans zöldmegállapodásért felelős, illetve Valdis Dombrovskis gazdasági ügyekért felelős bizottsági alelnök beszélt az EP-képviselőknek.
– Minden út egy első lépéssel kezdődik. Tényleg azt hiszik, hogy az unokáink és dédunokáink szénbányákban akarnak dolgozni? – fogalmazott Timmermans, egyetértésre bátorítva a parlament közönségét, amely azonban felemás módon reagált az eurómilliárdokkal való dobálózásra.
Bár a többség egyértelműen támogatta a környezetvédelem fontosságát, sokan mégis arra voltak kíváncsiak, honnan is szed majd az unió hosszú távon ennyi pénzt a zöldügyre. Akadt olyan EP-képviselő, aki felületesnek nevezte Timmermansék gondolkozását, mások a hasonlóan nagy ambíciókra épülő Juncker-tervhez hasonlították a kezdeményezést.
A balti és kelet-közép-európai államokból érkező politikusok zöme aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az átlagemberek szenvedik meg a mindennapi életre kiható változásokat. Grzegorz Tobiszowski lengyel konzervatív EP-képviselő azt ajánlotta az uniós bizottság figyelmébe, hogy az nem végezte el a megfelelő hatástanulmányokat a terv bemutatása előtt.
– Kiszámoltuk, csak az országomnak több száz millió euróra lesz szüksége a klímasemlegességhez – fogalmazott a Jog és Igazságosság párt politikusa, aki a hangoztatott vizsgálatokat szeretné mielőbb az uniós dokumentumokban látni.
– Mielőbb tisztázni kell a méltányossági alap részleteit – ezt már Siegfried Mureșan, az Európai Néppárt frakcióhelyettese tette hozzá a vitához, hozzátéve: a kohéziós pénzektől függetlenül kell finanszírozni az átállás költségét. Tóth Edina, a Fidesz EP-képviselője is ezzel érvelt az ülésen. – Nem szabad az olyan hagyományos uniós politikák támogatásából elvenni, mint például a kohéziós alap vagy a közös agrárpolitika – húzta alá. Szerinte a támogatások hatályát pedig nem lehet csak azon tagállamokra korlátozni, ahol a szén kivezetése nagy problémát jelent.
Orbán Viktor a múlt heti sajtótájékoztatóján szólalt meg legutóbb a zöldkérdésben, akkor a miniszterelnök maga is azt hangoztatta, hogy a kohéziós alapokból nem lehet elvonni pénzeket klímavédelmi célokra. Megismételte a kormány által eddig is kommunikált összeget, miszerint Magyarországnak megközelítőleg 50 ezer milliárd forintba kerülhet a 2050-es klímasemlegesség.
A magyar energiatermelés kilencven százaléka karbonsemleges lesz 2030-ra. Ez a paksi atomerőműre és a napenergiára fog épülni – fogalmazott. Bár az állam- és kormányfők tavaly decemberi csúcstalálkozójának zárónyilatkozata megengedő volt a nemzeti energiamixszel, így az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban, az EP-ben tegnap ez is vita tárgyát képezte. A szociáldemokrata frakció részéről ugyanis kizártnak nevezték, hogy engednének az atomkérdésben.
