Hazug és álhumánus az európai baloldal

Álhumánus és hazug az európai baloldal által képviselt migránsbarát politika. Nemcsak azért, mert saját politikai céljaikra használják fel az egyébként valóban kiszolgáltatott embereket, de egyúttal egy hamis szerepben is tetszelegnek azáltal, hogy azt sugallják, meg tudjuk oldani Afrika összes problémáját – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Hölvényi György. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője szerint Európa kollektív felelősségének elsősorban nem a térségből érkező migránsok integrációjában kell megnyilvánulnia, hanem sokkal inkább abban, hogy a helyben maradáshoz szükséges alapvető feltételek megteremtéséhez nyújt segítséget.

Az Európai Unió és a fejlődő országokat tömörítő ACP-csoport Közös Parlamenti Közgyűlése alkalmából a dél-afrikai Lesothóba látogatott Hölvényi György európai parlamenti képviselő. Az Európai Néppárt (EPP) politikusa a törpeállamban tett látogatása apropóján az uniós fejlesztéspolitikáról és az Afrika-stratégiáról a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta: az európai baloldalnak bár egyre fogyatkozó, de nem elhanyagolható része továbbra is amellett érvel, hogy a migráció alapvetően jó. – E kérdésben még mindig óriási politikai vita van a kontinensünkön, ebben kell magunkat pozicionálni a 27 tagállam egyikeként – fogalmazott a politikus, aki szerint a bizonyos uniós országokban még ma is élénk posztgyarmatosítási traumákból adódó befogadási kényszertől el kell jutni az egyetlen reális és tartós megoldásig: a helyben nyújtott segítési kultúra kialakításáig.

Mint fogalmazott, a visegrádi országoknak egy – posztgyarmatosítási traumáktól mentes – nagyon sajátos, realisztikus perspektívája van a kérdésben, a cél pedig az, hogy ez minél nagyobb hangsúllyal jelenjen meg az európai fejlesztési politikában. – Az uniós fejlesztéspolitika feladata, hogy visszaszorítsa a családokat szétszakító, és gyakran életveszéllyel járó elvándorlást, éppen ezért lett a magyar kormányzati politika egyik prioritása az afrikai országok népességmegtartó erejének ösztönzése – magyarázta a politikus, aki egyúttal a Hungary Helps Program egyik jószolgálati nagykövete is.

Fotó: Bach Máté

A fekete kontinens országait jól ismerő, a térség politikai és egyházi vezetőivel egyaránt szoros munkakapcsolatban álló Hölvényi György hangsúlyozta, európaiként nem tetszeleghetünk egy olyan hamisan felépített szerepben, ami azt sugallja, meg tudjuk oldani a fekete kontinens összes problémáját.

– Ilyen szempontból álhumánus és hazug az európai baloldal által képviselt migránsbarát politika, amely a saját politikai céljaikra használja fel az egyébként valóban kiszolgáltatott embereket – fogalmazott Hölvényi György. Hozzáfűzte: Európa kollektív felelősségének elsősorban nem a térségből érkező migránsok integrációjában kell megnyilvánulnia, hanem sokkal inkább abban, hogy a helyben maradottak életfeltételeinek megteremtéséhez segítséget nyújtson.

Az üldözött keresztények megsegítését célul kitűző Hungary Helps Program kapcsán elmondta: Magyarországnak mindig is voltak nemzetközi fejlesztéspolitikai célkitűzései, elég csak a határon túli magyarságra gondolni, a Hungary Helps Programmal ugyanakkor ennek a szegmensnek egy újfajta minősége alakult ki, amely az adott régiókban jelentős hagyományokkal rendelkező, milliókról gondoskodó vallási szervezeteket, illetve egyházakat is partnernek tekinti. – Európai parlamenti képviselőként az én szempontomból az a leglényegesebb célkitűzés, hogy minél szélesebb körű európai partnerhálózatot, illetve együttműködési lehetőségeket tudjunk kialakítani a következő hónapokban – válaszolta a politikus arra a kérdésre, hogy jószolgálati nagykövetként milyen célokat fogalmaz meg a 2020-as évre. Hozzáfűzte, számos fogalmi vita van az EU-ban arra vonatkozóan, hogy mit jelent a biztonság, illetve a migrációs okok megelőzése.

– Az Európai Néppárton belül is nagyon nehéz lenne egységes migrációs politikáról beszélni, hiszen gyakorlatilag mindenki a saját nemzetpolitikájának megfelelően viszonyul a kérdéshez – mondta.

Hölvényi György szerint a pártcsaládon belül egység van a migrációs nyomás csökkentésére vonatkozóan, ugyanakkor abban a kérdésben, hogy ehhez milyen intézkedésekre van szükség, már korántsem egyeznek a nézőpontok. – Ez a vita testesül meg például a líbiai fegyverembargót felügyelni hivatott, illetve az embercsempészek tevékenységének megakadályozására létrejött Sophia nevű uniós haditengerészeti művelet újraélesztése körül kialakult diplomáciai csatározásban – magyarázta a politikus.

Elmondta azt is: az Európai Bizottság márciusban fogja ismertetni az Afrika-stratégiáját, amelyet májusban külügyminiszteri szintű találkozó követ az unió és az Afrikai Unió tagországai között.

Hozzáfűzte: az uniónak magával szemben is számot kell vetnie arra vonatkozóan, hogy mi az, amit tényleg el tud végezni Afrikával kapcsolatban. Hölvényi György szerint a jelen állás szerint az EU Afrika legnagyobb segélyezője, azonban ha mérleget vonunk az elmúlt évtizedek munkája felett, azt látjuk, hogy nagyon keveset haladtunk előre.

– Az elvégzett munka is fontos volt, hiszen legalább nem lett rosszabb a helyzet. Fontos azonban, hogy a fejlesztéspolitikában nem lehet általánosságban beszélni, ehelyett inkább a konkrétumokra kell koncentrálni, ma ugyanis a segélyezésnek csupán egy töredéke jut el valóban a rászorulókhoz – fogalmazott a politikus. Hozzátette, a nemzetközi szervezeten keresztül folyt pénzt felemészti az adminisztráció.

Mint mondta, rengeteg ENSZ-program van, amelyeken keresztül eljut a pénz, ugyanakkor azt is meg kell gondolni, stratégiai szempontból nem jobb-e, ha az EU ezt maga csinálja meg, és nem egy nehezen átlátható szervezeten keresztül juttatja el a támogatást a célországokba.

– Európának be kell látnia, hogy Afrikát tekintve végesek a lehetőségei. Erre azért van szükség, mert a migráció miatt Afrika közelebb van az EU-hoz, mint valaha, számba kell tehát venni erőinket, és célzottan odajuttatni a segítséget, ahol az valóban megtérül – közölte Hölvényi György, aki Lesotho után közvetlenül Ghánába utazik, ahol még az Európai Parlament Fejlesztési Szakbizottságának delegációját megelőzve, ellátogat az ország legszegényebb régióiba, hogy személyesen ismerje meg a térség legsürgetőbb humanitárius szükségleteit.