Pataky Attila kemény gyerekkorának emlékeit idézte fel a Blikknek. Az Edda Művek frontembere Miskolc vasgyári környezetében nőtt fel, ahol a fizikai erő és vagányság szó szerint a túlélés eszköze volt. Mint azt mesélte, hetente-kéthetente történt valamilyen balhé az egykori Szikra mozi környékén, szerinte olyan volt az az időszak, mint a vadnyugat – olvasható a Boon cikkében.
(Fotó: Fortepan/Kanyó Béla)
Pataky Attila kemény gyerekkorának a nyomai
Az énekes arról is beszámolt, hogy előfordult vele, késelésbe keveredett.
Két boxerütésnek és egy késszúrásnak máig viselem a nyomát. Később az egyik dalomban is megírtam: arcomban boxer, combomban kés.
Hangsúlyozta, hogy ő maga békés ember, de ha kellett, megvédte magát.
Ha engem nem bántottak, senkit sem bántottam. De ha valaki beleharap az Achilles-inamba, annak ott marad az összes foga, az biztos.
Az iskolai éveiben 4,8-as tanulmányi átlaga volt, ám a magatartása kettes lett, mert – a saját bevallása szerint – nem hagyta magát.
Az Edda frontembere szerint a rocksztárság csillogása mögött magányos, küzdelmes élet áll. Ahogy idősebb lett, változott a felfogása is.
Egy olyan fickó vagyok Miskolcról, aki fiatalon elindult szerencsét próbálni, és a szenvedély vitte előre. Enélkül ledobja az embert a színpad a hátáról, vagy elbukik a próbatételeknél. Nagyjából ötvenéves koromig jellemzett az a felfogás, hogy győzni bármi áron. Ez volt az alapkód. Később ez annyiban változott, hogy ugyan még mindig szeretek nyerni, de nagyon megnézem, mi az ára. Ha nem elfogadható az ellentételezés, el tudom engedni a dolgot, mert tisztában vagyok vele, hogy minden nap ajándék az életben. Mára másként látom azokat az időket is, amikor konfliktus volt a zenésztársakkal, és valakinek el kellett mennie közülük. Innen nézve látszik, mennyire strapás létezés a rocksztárság. A csillogás ellenére ez magányos út. Volt, aki belefáradt, ezért elhagyta a hajót.
– mesélte Pataky Attila.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Borítókép: Pataky Attila
