Aznap este gróf Széchenyi László vacsorát adott Apponyi és a magyar küldöttség tiszteletére, ahol szintén példátlan módon megjelent az Egyesült Államok kormányának összes minisztere, így a jelen levő magyar gazdasági vezetők tárgyalni tudtak amerikai partnereikkel és a miniszterekkel. Jelen volt többek között Charles H. Hughes külügyminiszter, John W. Weeks hadügyminiszter, akikkel új amerikai védelmi fegyverek vásárlásáról döntöttek, valamint Henry Cantwell Wallace földművelés- és energiaügyi miniszter. Vele Jósika-Herczeg Imre – akinek leírásából mindezen eseményekről tudomásunk van – tárgyalt a háború alatt lerombolt elektronikai rendszer újjáépítéséről új amerikai technológiával, amely még Európában nem is volt ismert. Államtitkárok, bankárok, a legfontosabb amerikai hírügynökségek és újságok vezetői tartottak megbeszélést a vacsora alatt a magyar küldöttség tagjaival. 

Hughes külügyminiszter vacsora közben félrehívta egy külön szobába Apponyit négyszemközti megbeszélésre. Mint kiderült, ez nem volt hirtelen ötlet, mivel a megbeszélésen váratlanul megjelent Coolidge elnök is, ezt a gesztust senki sem várta. Apponyi Jósika-Herczeg Imrének másnap elmondta, mi hangzott el ezen a váratlan, ám több órán át tartó megbeszélésen. 

És azzal is tisztában voltak, hogy a háborús hatalmak a magyar haderőket számtalan esetben az elővonalakba küldték feláldozandó tömegnek. A magyar ipar újjáépítésére felajánlották a segítségüket. 

Az amerikai elnök közölte, hogy a pénzügyminiszter nagyobb összegű kölcsönt ajánl fel Magyarországnak, ám Apponyi ezt nem fogadhatta el, erre nem volt felhatalmazása. És itt mondta el újból azt, amit már pár nappal előtte Kanadában is hangoztatott: „Nem kölcsönért jöttem. A kölcsöntől még szegényebbek leszünk. Azért jöttem, hogy gazdasági, stratégiai programot alakítsunk ki az Egyesült Államokkal. És megismertessem a békeszerződés gyalázatos következményeit.” Coolidge elnök tudomásul vette és megértette Apponyi által elmondottakat. Ezért a döntést megváltoztatta, és kölcsön helyett baráti segítségül ajánlotta fel az összeget, és kérte Apponyit, ismertesse ezt az ajánlatot a Bethlen-kormánnyal. Apponyi és a külügyminiszter visszatértek a vacsorához, ám az elnök nem ment velük. 

A vacsora végén Apponyitól beszédet kértek, amelyben Apponyi megköszönte ezt a pazar és példátlan vendéglátást. Beszélt arról, hogy a kísérete és az amerikai partnerek között már most Magyarország szempontjából életbevágóan fontos döntések és szerződések születtek, amelyek érintik a hadiipart, az energiai szektort és a gazdasági együttműködést. 

Itt azonban meg kell jegyezni, hogy Németországra is elvben érvényesek voltak ezek a szankciók, azonban ezeket nem tartatták be, így a német kormányok ismét elkezdhették a háborús felkészülést. Ez az akkori európai, úgynevezett „győztes” hatalmak történelmi bűnének bizonyult a későbbiekben.

Viszont az amerikai elnök nem törődött ezekkel a szankciókkal, és továbbra is segítette Magyarország újjáépítését. Másnap dokumentumokba foglalták az éjjeli megállapodásokat.

Október 31-én Coolidge elnök váratlanul ismét találkozott egy fél órára Apponyival, akitől el kívánt búcsúzni, és feltétlen barátságáról biztosítani a magyar népet, amely szinte egyedül maradt Európában nemzeti érdekeivel és szándékaival. Ez a gesztus sokak csodálkozását váltotta ki, hiszen a „Hallgatag Cal” ilyen gesztust még nem tett.

Apponyi elutazásakor a pályaudvaron tartott sajtótájékoztatót, ahol hatalmas tömeg jelent meg. Jósika-Herczeg Imre azt mondta Apponyinak búcsúzóul: „Amerikai utad Magyarország rekonstrukciójának kezdetét jelentette, hatalmas elégtétel ez a magyar népnek.”

Apponyi és a magyar küldöttség tehát rendkívüli eredményekkel és győzelmekkel tért haza a fővárosba, olyan győzelemmel, amelyet sem a találkozást kisebbíteni igyekvő ellenzék, sem szkeptikus nyugati hatalmak nem tudtak érdemben bírálni.

Az akkori ellenzék, a szélsőjobbos Gömbös Gyula vezetésével arra szövetkezett, hogy a nyilvánvaló amerikai sikereket, a szerződéseket és megállapodásokat megtorpedózzák, sőt, az ellenzék Prágában tartott egy külön találkozót, ahol a nyugati hatalmakat igyekeztek megnyerni Magyarország ellen. Akkor még sikertelenül. 

De ez már egy másik történet.

A szerző író, rendező