Macron már a libanoni út előtt hangsúlyozta, hogy az iraki szuverenitásért harcolni kell, és szükséges fellépni olyan regionális hatalmak ellen, mint az újjáéledő Iszlám Állam terrorszervezet iraki ága. A francia elnök úgy gondolja, hogy országának feladata az arab állam segítése. Reményei szerint az éveken át tartó konfliktusok után segíteni tudja a közel-keleti országot szuverenitásának helyreállításában, az Egyesült Államok és Irán közti feszültségek ellenére is. Márpedig különösen fontos a két ország közti egyensúly, mivel a létrejövő bizonytalan politikai helyzetből és versengésből – az eddigi tapasztalatok alapján – az Iszlám Állam profitál. A terrorcsoport ugyanis egykor Irak területének közel egyharmadát tartotta uralma alatt, s bár a szervezet elleni harcok sikeresek voltak, életben maradt tagjai továbbra is merényleteket és robbantásokat hajtanak végre az országban.
Barhám Száleh iraki elnök (j) és francia hivatali partnere, Emmanuel Macron összeérinti a könyökét, miután sajtótájékoztatót tartottak Bagdadban Fotó: Gonzalo Fuentes/MTI/EPA/Reuters/MTI/EPA/Reuters
Idén májusban Musztafa al-Kádimí, az Iraki Nemzeti Hírszerző Szolgálat volt igazgatója alakított új kormányt a korábbi miniszterelnök, Adil Abdil-Mahdí lemondását követően. Az új országvezetés óta Emmanuel Macron az első államfő, aki Irakba látogatott. Útja során találkozott a miniszterelnökkel, valamint Barham Salih elnökkel az elnöki palotában. A felek arról tárgyaltak, hogy olyan nukleáris projektet dolgoznak ki, amely alkalmas az öböl menti állam áramszükségletének fedezésére, és a nagyarányú munkanélküliség csökkentésére. A két államfő arról is megegyezett, hogy a bagdadi metró építése francia támogatással fog megvalósulni. Macron reméli, hogy a tárgyalások hosszú távon előrelépést jelentenek a két ország gazdasági kapcsolataiban.
Nyilatkozata szerint egyébként Macron azon francia állampolgárok esetét is meg kívánja vitatni, akik korábban az Iszlám Állam zászlója alatt harcoltak, azonban az iraki bíróságok halálra ítélték őket. Sajtóértesülések szerint a francia elnök a bagdadi vezetés mellett a félig autonóm északi kurd régió elnökével, Nechírvan Barzánival is találkozott. Noha a találkozókkal kapcsolatos részletek lapzártánkig nem kerültek nyilvánosságra, elemzők úgy vélték: Macron reméli, hogy sikerül enyhíteni a kurd és az iraki kormány közti pénzügyi és biztonsági vitákból eredő feszültségeket. Salih álláspontja ugyanis az ügyben az, hogy országának nem szabad más államok közti proxyháborúk harcterévé válnia, így szívesen fogadta Macron kezdeményezését, és reméli, hogy az iraki stabilitás elérését más országok is támogatni fogják.
A francia elnök szuverenitási támogatásának hátterében feltehetően nem csak a két ország kapcsolatainak ápolása állhat; számos elemző tartja diplomáciai lépésnek – egyfajta üzenetnek – a török érdekekkel szemben. A törökök ugyanis hetek óta támadják a kurdokat Irakban; augusztus közepén két magas rangú iraki katonatisztet ölt meg egy drón a kurd autonóm területen. Nem mellesleg a francia–török kétoldalú kapcsolatok sem nevezhetők zökkenőmentesnek, a két állam közötti ellentétek a tragikus bejrúti robbanást követően pedig tovább mélyültek, miután Párizs és Ankara egymást vádolta a libanoni ügyekbe való beavatkozással. Augusztus közepén ráadásul ismét kiéleződtek az ellentétek Macron és Recep Tayyip Erdoğan török elnök között a földközi-tengeri gázkitermelési jog kapcsán.
