Mindegyik másként működik

Van-e helye a vulkánturizmusnak? – vetődik fel sokakban az új-zélandi tragikus vulkánkitörés után, amelynek következtében többen meghaltak, illetve többtucatnyi embert súlyos égési sérülésekkel kórházban ápolnak. Harangi Szabolcs vulkanológus szerint egyre több az ismeretünk a tűzhányókról, de a kitörések pontos idejét ma sem tudjuk megjósolni.

A közeli Whakatane város lakói emlékeznek az áldozatokra Fotó: BEN MCKAY Forrás: MTI/EPA/Ben McKay

Hétfőn is sokan voltak a White-szigeten. A közel félszáz érdeklődő közül többen a kráterben nézelődtek, amikor bekövetkezett a váratlan kitörés. Az idén nem ez az első ilyen jellegű katasztrófa. Nyáron az olasz ­Stromboli vulkán kitörése során halt meg egy turista, és csak a véletlenen múlt, hogy nem lett több halálos áldozat, mivel a vulkán a turistacsoportok hegyre indulása előtt tört ki. 2014-ben a japán Ontake váratlan kitörése talált több mint kétszáz embert a hegyen, a halálos áldozatok száma meghaladta a hatvanat. A három kitörés a világ három fejlett országában – Japánban, Olaszországban és Új-Zélandon – következett be. Miért nem tudják előre jelezni műszerekkel ezeket az eseményeket?

– Minden tűzhányó más, mindegyik másképpen működik. Ezek között vannak olyanok, amelyekről tudjuk, hogy képesek előre nem jelezhető kitörésekre, de vannak olyanok is, amelyek esetében bármikor, bármi bekövetkezhet. Sok vulkánra nagy érzékenységű műszereket telepítettek, azonban az aktív vulkánok több mint fele nincs állandó megfigyelés alatt. A White-szigeti a jobban megfigyelt tűzhányók közé tartozik – tájékoztatott Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja.

Akkor mégis hogyan következik be egy ilyen tragédia? A vulkanológiai munka célja, hogy minél jobban megismerjük a tűzhányók működését. Ebben óriási a fejlődés, azonban vannak olyan vulkáni kitörések, amelyek váratlanul, előjel nélkül következnek be. Ilyenek azok a vulkáni működések, amikor még csak a magma sem jut a felszínre. A magma, azaz a felszín alatti kőzetolvadék sekély mélységbe nyomul és ott megakad, 700–1000 Celsius-fokos hőmérséklete következtében felfűti a felette lévő kőzeteket és a felszín alatti vizeket. A forráspont fölé hevített víz a kőzet pórusaiban raktározódik mindaddig, amíg egy kisebb földrengés vagy a magma nyomóereje, esetleg magmás gázok kiszabadulása miatt az óriási nyomás alatt lévő rendszer megbomlik. Ilyenkor a túlhevített víz hirtelen gőzzé válik, térfogata több mint 1500-szorosára nő, ami hatalmas energiájú robbanást okoz. Egy ilyen kitörés esetében, ha közelben emberek tartózkodnak, nincs menekvés. A forró vízgőz égési sebesülést okoz, a vulkáni gázok, mint például a kén-hidrogén, belélegzése fulladással jár, a záporozó kőzetblokkok pedig szintén halálos sérülést okozhatnak.

A White-szigetről tudni lehetett, hogy bármikor bekövetkezhet egy ilyen esemény, hiszen az elmúlt évtizedekben számos hasonló történt. Azonban az Új-Zélandtól mintegy ötven kilométerre lévő, magántulajdonban álló piciny sziget kedvelt turistacélpont. Az új-zélandi szakemberek néhány hete jelezték ugyan, hogy kitörésre utaló jeleket találtak, de ennek esélyét kicsinek gondolták. – A ­White-sziget közel száz éve a Buttle család tulajdona. Az 1950-es években az állam megkísérelte megvásárolni, azonban az üzlet nem jött létre. Cserébe kötöttek egy egyezményt, hogy a természeti érték látogatható, majd a tulajdonjogot néhány éve átvette a család vezetésével működő ­Whakaari Alapítvány. A szigetet évente több ezren keresik fel, ahová csak szervezett utazással lehet eljutni – tájékoztatott Harangi Szabolcs.

A közeli Whakatane város lakói emlékeznek az áldozatokra
Fotó: MTI/EPA/Ben McKay

Az ELTE TTK Kőzettan-­Geokémiai Tanszékének egyetemi tanára szerint a vulkanológusok megfeszítetten dolgoznak a váratlan események minél jobb előrejelzésén is. Ma már sokkal nagyobb eséllyel teszik ezt még akkor is, ha a kitörés pontos idejét nem lehet előre megmondani. Új-Zélandon is folyamatosan adnak ki közleményeket a tűzhányó állapotáról, figyelmeztetnek a veszélyre. A White-sziget esetében néhány hete emelték a készültségi fokot, mivel arra utaló jelek voltak (gázkiáramlás, felszínemelkedés), hogy a vulkán alatti magmás rendszer az alapállapothoz képest aktívabb. Ez a készültségifokozat-emelés azonban nem jelentette azt, hogy közvetlen veszély lenne, azaz nem állították le a turisták látogatását. Ez az eset nagyon kis valószínűségű volt, azaz épp akkor történt a néhány percig tartó kitörés, amikor emberek tartózkodtak a helyszínen. Ha fél órával később következik be, akkor híre sem lesz a kitörésnek, amely nem volt jelentős vulkáni működés. Az egyetemi tanár szerint így sajnos azt kell mondani, hogy egy rossz helyen, rossz időben zajlott kitörés volt, amire nem lehetett felkészülni. Az eset kapcsán talán azt lehet átgondolni, hogy a vulkánlátogatást feltétlenül szükséges-e a kráterbe is bevezetni, illetve lehet-e olyan védőhelyeket (bunkereket) építeni, mint amilyen a Strombolin is van, ahova ilyen esetben be lehet menekülni.

– Közel százmillió ember él egy olyan vulkán közvetlen közelében, amelyik kitörhet, és ami közvetlen veszélyt jelent az ott élőkre. Ilyen például a Vezúv, a Popocatépetl, a Colima, a Fuji vagy a hondurasi főváros melletti Ilopango, a Seattle-közeli Rainier, a Bali szigeten lévő Agung. Ezek esetében úgy véljük, hogy a nagy kitörés előtt lesznek előjelek, azonban a kérdés itt is az, hogy pontosan mikor tör ki a tűzhányó – állítja Harangi Szabolcs, aki szerint a White-szigeten történt kitörés veszélyét a váratlanság adja, ilyen esemény szinte bármelyik aktív vulkánon bekövetkezhet. Ez annyit jelent, hogy a vulkáni működés, a tűzhányók látogatása kockázatot jelent. Azonban azt is tudni kell, hogy a Földön bőven vannak még kockázatos, veszélyes helyek, ahova emberek mennek, azaz a felkészülés, ebben az esetben a vulkáni működés jobb ismerete életet menthet.