
Fotó: Csöre András
A Tandem 2016–2019 nevű kutatásban viszont az ukrán–magyar együttélést vizsgálták, és ebből többek között az is kiderült, mekkorának érzékeli egymást a két etnikum (az 1200 megkérdezettből 800 ukrán és 400 magyar volt). Sokatmondó adat, hogy a kárpátaljai magyarság a valós arányához képest (Kárpátalja megyében a lakosság 12 százalékát alkotják) 30 százalékosnak érzékeli magát, ami örvendetes, hisz ebből kiderül, hogy nem a „merjünk kicsik lenni” mentalitás alapján szemlélik magukat, viszont az ukránok is általában 23 százaléknak képzelik el a magyarok arányát.
A szórványmagyarság helyzetképéből pedig olyan emberi történeteket is hallhattunk, amelyek a maguk egyszerűségében belesűrítik a „kisebbségben” problémáját: például van olyan temető, ahol egy-egy magyar nőnek az elukránosodott családja már nem tudta helyesen felvésetni a búcsúszöveget a sírkövére – gyerekek helyett „djerekek” vagy a „béke o poraira” szerepelt; Gyertyánligeten pedig egyszerre három órát használnak a helyiek, azért, mert a budapesti és a kijevi időn kívül az átállítás nélküli nyári időszámítást követik, tehát ha találkozót beszélnénk meg valakivel, tisztázni kellene, hogy melyik időzóna ideje szerint ütjük nyélbe a dolgot.
A Kárpátalja mozgásban gazdagon illusztrált kötet rengeteg részletes statisztikával és táblázattal, egy könnyen olvasható tudományos-népszerűsítő mű, amelyből kezdő Kárpátalja-rajongók és a veteránok is naprakész információkat szerezhetnek. A könyv egyik erénye az interdiszciplinaritás, hisz földrajzosok, nyelvészek, demográfusok és politológusok is részt vettek a kutatásokban.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!