Gáspár Annamária most kiállított festészeti munkái egy közkedvelt, csaknem unalomig ismert témát boncolgatnak, amely nem más, mint a társadalomtudósok és a művészek által már egyaránt alaposan körbejárt nőiség kérdése és a női szerepek. Ha csak a hazai kortárs alkotókra gondolunk, már akkor is számos megkerülhetetlen név juthat az eszünkbe. Kezdve Nagy Kriszta Tereskovával, aki gyakorta obszcén képein a női létezés képzőművészeti feldolgozásához a feminizmus és a botránykeltés felől közelít; de gondolhatunk Fajgerné Dudás Andrea Júliára is, kinek festményei és fotói szándékosan szembemennek korunk szépségeszményével, a telt, sőt túlsúlyos nőt emelve helyére. Vagy ott van például Rabóczky Judit Rita, a kiváló szobrász és A világ eredete című szoborsorozata, amely a pikáns pózokba merevített alkotások miatt úgyszintén zavarba ejtő lehet sokak számára. Persze nem annyira, mint a drasztikus festészeti modorú brit Jenny Saville bizarr naturalista nőalakjai, csak hogy egy külföldi példát is hozzunk. Ugyanakkor a nőiség témáját visszafogott érzékenységgel kezelő művészek is említhetők, például Könyv Kata és Agnes von Uray személyében. Előbbi elvontabb, filozofikusabb, utóbbi egészen decens.
Több mint hatmillióan voltak kíváncsiak erre a magyar filmre
Gertler Viktor klasszikusa nemcsak a legnépszerűbb Jókai-adaptáció több mint hatmillió nézővel, de egyben a magyar filmgyártás történetének első szélesvásznú filmje is.