Hegedűs Gyöngyi: három ötvenhat
De lásd, atyád is vesztett egy atyát,
A vesztő újra mást meg mást;
három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egy varjú egyet károg sonst nichts nem hiszem hogy a szirénára válaszol épp a kilencvenedik születésnapodtól szünetelnek az istentiszteletek átköltöznek a jelenlét nélküli térbe hogy a fényviszonyokat jobban érzékeld jelzem mostantól fél öttől a sötétnek harangozunk én úgy hiszem egyszerre vagyunk élők és holtak isten nem tesz mást csak egymásba oltja a súlypontokat költő az lesz ki megtanulja áthelyezni magát úgy a halálba hogy születés és feltámadás nélkül jön vissza talán ezért mondtad az emberek mikor már nem hisznek a papoknak csak a költőknek fognak schwerwiegend a kijelentés már rég a fizikába költözött a lélek közeget vált ha az már csak ellenáramoltatás ha nincs schrödinger ki ujjával sebfalak mentén tapogat hogy hihetem a test feltámadását miközben exhumálhatatlanná rohad a fizikusok már rég többet tudnak mint amit a hívők hittel felérnek bár lehet kell tudásukhoz a hit sejtése talán még az évezredek alatt kikristályosodott hittételek is nincsenek térfelek csak ez az egyszerre egyidőben lenni és nem lenni a súlypont nem labda mi pattoghat súlypont birtoklásról pedig szó sem lehet nem kapura játszunk hanem a kezdőkörre három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egy varjú egyet károg sonst nichts oly hangos az amiről hallgatsz nem hallom amit mondasz hiába claudius monológja kilencven évbe már bőven belefér hét év halál és tizennyolc év hallgatás különben is nevetsz telik az örökkévalóságból kiköpni lenyelni ki tudna egy száz évente egyszer születettet de mondd ki az ki nem egyszer született akárhány évente kinek ilyen memória adatik azt jobb elfelejteni a helyes emlékezet leginkább felejtés rendben de minek a mentén ha engesztelhetetlen hallgatás benne a csend akkor az érzelmeknek nincs feleződési ideje foglyai vagyunk egy jövendőlhetetlen jelennek három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egy varjú egyet károg sonst nichts a többi néma csend claudius monológja soha nem kívántad magadnak sem másnak hogy legyen neki könnyű a föld ez a teremtőnek legnehezebb bolygó miért nem mondják ki amit gondolnak hisz nem áll meg már hajnalban a házuk előtt a fekete autó nem érted a lesöpört szájpadlásokat tán még most sem talán ez az egyetlen értetlenkedésed ami ugyanaz maradt az egymásba oltott gyújtópontokban anélkül hogy benne lenne a claudius monológban egy kimondásból lett világból hova tűnt maga a kimondás a jelenlét nélküli időben így hallgatunk rólad: a kijárási tilalomban három ötvenhatkor egy szirénát csak épp megszólaltat egy járőr épp csak annyira hogy ne legyen doppler hatás három ötvennyolckor egyet a varjú károg/ sonst nichts ez van a többi/ néma csend helyett.
Az eredeti cikket IDE KATTINTVA érhetik el.
