Harminchét lelkipásztor a háromszáz év alatt

A Törökszentmiklósi Református Egyházközség háromszáz éves fennállása alkalmából helytörténeti kiállítást szervezett, melynek megnyitóját a járvány miatt online tartották. Szabó József elnök-lelkipásztor köszöntőjében bemutatta a gyülekezet történetét és a kiállítás felépítését.

Törökszentmiklós a város újratelepülésének 300. évfordulóját ünnepli, s egyben a református egyházközséget is, mely az újratelepült várossal egyidős. Az első lakók reformátusok voltak, akik az Alföld különböző településeiről érkeztek. A templom köré egyszerű építményekbe, többnyire pincelakásokba költöztek, majd megkezdték a város építését. Szegények voltak, jobbágyi terheket viseltek, mégis állandóan építkeztek, szorgalmasan dolgoztak. Első istentiszteleti helyüket Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. A kiállítással a református ősöknek szeretnének emléket állítani, akik közül többen sok áldozatot hoztak a városért. A tárlaton megismerhetjük a református egyházközség történetét. 1720-tól nyomon követhetjük az istentiszteleteket, melyeket a régi templom helyén tartották. Miután gyarapodott a gyülekezet, új templom építésére is gondolhattak. 1789-ben adták át a város legrégebbi műemlék épületét, a ma is működő református templomot. Megkezdődött a reformátusoktatás is, amelynek számos emléke látható a kiállításon.

A Törökszentmiklósi Református Egyházközség nem volt könnyű helyzetben az elmúlt évtizedek során. 1948-ban államosították az iskolájukat, melynek során sok régi tárgyuk elveszett. Templomuk két oldalán egy-egy parókia állt. A déli parókia helyére buszpályaudvar épült, lebontásával a város legrégebbi paraszt barokk stílusú épületét semmisítették meg. Szabó József elnök-lelkipásztor 36 évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát Törökszentmiklóson. Akkoriban az egyházközség emlékeit raktárakba szétszórva, padlásokra, pincékbe helyezték el. Szerencsére ezekből a tárgyakból sokat visszakaptak magánemberektől, múzeumoktól.

Szabó József, lelkipásztor a kiállítás helyszínén
Fotó: Szabó József archívuma

A megnyitó során a lelkipásztor bemutatta a legrégebbi és legértékesebb műtárgyakat, amelyek azt is bizonyítják, hogy az 1700-as évek végén a törökszentmiklósi református gyülekezet nagy lélekszámú volt. A tárlókba ­1749-től a város újratelepedés utáni történetének első anyakönyveit, illetve egy korabeli bélyegzőt helyeztek el. A reformátusok az istentisztelet alkalmával két sákramentumot gyakorolnak: a keresztelést és az úrvacsorát. A keresztelőkancsó, illetve a kenyérosztó tányér 1729-ből származik. A keresztelés és az úrvacsoravétel alkalmával használt eszközök közül nagy méretű ónkannák is megmaradtak. A törökszentmiklósi református gyülekezetben 1569 óta 37 lelkipásztor végezte szolgálatát – Veres István lelkész ötven esztendőn keresztül hirdette az igét.

A kiállításon megtalálható a lelkészek névsora, közülük néhányról külön is megemlékeznek. A város legrégebbi tárgyi emléke a visszatelepedés után az 1724-ben készült úrasztali terítő. Ezenkívül énekeskönyvet, Szentírást, imádságos- és prédikációskönyveket, valamint úrvacsorai kelyheket is megtekinthetünk. A korabeli fotókon a városért áldozatot vállaló személyeket és családokat örökítették meg. 1882-ben adták át a tűzőrségi szobával magasított templomtornyot. Az elődök által az időkapszulában elhelyezett tárgyak – emlékek és iratok – szintén a város megismerését segítik. A járvány elmúltával mindenkit szeretettel várnak Törökszentmiklóson a folyamatosan bővülő helytörténeti kiállításra.