Meghalt Hegedűs Márta fotóriporter. Tudtunk a súlyos betegségéről, és tudtuk, hogy nagy harcos. Hittünk és reménykedtünk, és ez most felfoghatatlan. Hogy Márti? Ez lehetetlen. Hiszen még csak most volt, hogy együtt örültünk, sorban a három gyermeknek.
Mert Mártit mindenki szerette. Ugyanis Mártit lehetetlen volt nem szeretni. Mert aki szép, kedves, kollegiális és tehetséges, az szeretetre van ítélve, nemcsak a családja körében, de például egy szerkesztőségben is.
2008-ban került a Nemzethez. Pillanatok alatt beilleszkedett. Napok múltán olyan volt, mint aki már régóta ott van. Ezer kép villan most fel bennem. Róla, vele. Ahogy például a Magyar Nemzet Képeslap szobájában ülünk, és válogatjuk a fotográfiákat. Vagy ahogy felkapja a fotóstáskáját, és kiviharzik az ajtón, mert valami történt éppen valahol. Nem felejtjük.
