A Nemzeti Színház az immár több mint száz esztendeje szétszakított magyar színházi életnek állít emléket. Böjte Horváth István alkotása egy térképet és egy amfiteátrumot idézve mutatja be a trianoni döntés nyomán a határokon túlra került színházi központok és a határon belülre eső játszóhelyek összetartozását.
Az emlékműhöz virtuális kiállítás is kapcsolódik, amelyet QR-kód segítségével, a szoborról érhetnek el az érdeklődők. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet dokumentum-összeállítása bemutatja az elcsatolt területek nagy színházi központjait, állandó és ideiglenes játszóhelyeit, különösen az 1918 és 1920 közöttieket.
„Hetven rendszeres magyar nyelvű játszóhelyből negyvennégy, tíz nagy színházi központból hat került az országhatárokon túlra a trianoni diktátum következtében” – írja a színház a közleményében, kiemelve, hogy ezek a számok is jól jelzik, mekkora csapást jelentett a magyar nyelvű kulturális életre, a színházi kultúrára az országrészek elcsatolása 1920-ban.
„Románia, Csehszlovákia, Szerbia és Horvátország hatóságai néhol hatalmi szóval, néhol még erőszakkal is megakadályozták a magyar társulatok működését. A magyar színházi élet Budapest utáni második legnagyobb központjában, Kolozsvárott például katonai erőszakkal távolították el a társulatot 1919. október 1-jén” – olvasható a közleményben.
Az emlékmű átadásán beszédet mond Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, Böjte Horváth István szobrászművész és Szarvas József színművész. Közreműködnek Berecz István és Kovács-Gál Nóra néptáncosok, Rosonczy-Kovács Mihály és zenekara, valamint Herczegh Péter, a Nemzeti Színház színművésze.
Borítókép: Az amfiteátrumszerű emlékmű (Forrás: Nemzetiszínház.hu)
