Pejin Lea az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója, már címében – de tartalmában, felépítésében, újszerű és egyéni hangjában – is különleges debütkötete Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel jelent meg 2017-ben. Nyilvánvalóan az első kérdés, ami az olvasóban felmerül, hogy vajon a szerző mennyire mozdult el korábbi kötetétől, tetten érhető-e a változás vagy ugyanaz maradt a hang.
Nos, a válasz az, hogy a hang és a témák maradtak: erotika, közéleti gondolkodás, határon túli magyarhelyzet, sőt -helyzetelemzés. (Pejin Lea Zentán született, jelenleg azonban Magyarországon él.) Ugyanakkor érezhetően szenvedélyesebb és „mélyebb” lett a hang, a dolgoknak, jelenségeknek, történéseknek – mind a magánéletben, mint a kinti világban – tétje van már, mégpedig egzisztenciális tétje. És jókora adag szorongás is társul mindehhez, igaz, ez már a korábbi kötetben is így volt – viszont a friss, és túlzás nélkül üde hang továbbra is sikeresen ellensúlyozza az olykori elkomorulást. A könyv fülszövege is hasonló a következtetésekre jut: „Pejin Lea költészete ugyanolyan féktelen maradt, mint amilyennek megismertük. Nem túl díszes, mindenféle modorosságtól mentes, nyers, lényegre törő. Érzelmes, fájdalmas, néhol keserédes, lázadó és megmondó lírai napló.”
Feltűnő néhol a dalszövegszerű, refrénre kihegyezett és refrénre felépített kifejezésmód – „civilben” Pejin Lea ugyanis dalszerző és előadó is –, valamint a korábbi kötetet is jellemző, igényes szójátékokhoz való vonzódás (például a címben is idézett „ha távozol, írva fakadok”, vagy ez: „fuldokol átlósan a bácsi / 30 év dohányzási / ékszer a tüdőn / a rákja. / hogy él, elég nagy mákja van”, illetve: „tüntet a kockás papír is, behálózza / a teret a magány, tüntet a félelem: / csadorból gödörbe”).
A két ciklusra osztott versek ciklusokra osztási megfontolása mögött talán a magánélet és a közélet feldolgozásának igénye húzódik meg, mindenesetre mind az első ciklus univerzális szerelem iránti vágya és a beteljesült vágy csömöre tematikában, mint pedig a veretes közéleti vélemények tematikában vannak maradandó alkotások a kötetben. Példa az első ciklusból az Ima az éhezőkért című vers: „a testem egy játszótér, / vasárnaponként templom. / csúszdázik az Enikő, / hintázik az Áron / Mindennapi libidójuk / add meg nekik ma / Ha nem jó a libikóka, / nincsen nyalóka”, a másodikból pedig egy részlet a talán legjelentősebb hosszú versből, a Galamb-eset című írás végéből: „Mindez akkortájt történt, / mikor végleg kikapcsolták a szerb számomat, / s mikor megkaptam laminálva a tajkártyámat, / erre fogom szívtelen tettem, hogy / kilöktem egy halott galambot a lakásunk elé. / Akkor jöttem rá, hogy nincs visszaút. / Sem az igazán magyarrá válásból, sem a halálból.” A költői hang és nyelv minőségének demonstrálására idézném ugyanennek a versnek az első sorait is: „Karácsonyíze volt a kürtőskalácsnak, / a cimet tehette. / Még gőzölgött, amikor a peron mellett / sorban álló galambokat bámultam. / Egyik-másik talán öngyilkos hajlamból, / a többiek csak galambságból ácsorogtak, / gyenge lábaikkal kapaszkodtak a kihűlőben lévő / beton fel-felgyűrődő darabkáiba.”
A kötet meggyőző erővel bizonyítja, hogy Pejin Lea nemcsak dalszerzőként és előadóművészként, hanem költőként is jelentőset alkot, akinek új és új kötetei megjelenése eseményszámba megy majd.
Pejin Lea: Hogy meg sem érte. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.
Borítókép: Pejin Lea (Fotó: Havran Zoltán)
