A rendezés korszerű, de szövegcentrikus. Ebben ott nem látnak ellentmondást. Én sem.
És minden művészetnek számít a színház körül, a jelmez, a díszlet és a világítás is. Ahogy például Svájcban, ahol ezek mindegyike jogdíjköteles – világosított fel Pozsgai Zsolt.
Természetesen Erdélyben szintén műsoron van a Liselotte. Az aradi előadásról a szerző elmondta, hogy kifejezetten alternatív volt, míg a marosvásárhelyi stílusa közelebb állt az anyaországi színjátszáshoz. Vásárhelyen amúgy évek óta műsoron tartják a darabot.
Magyarországon a színházak döntő többsége, néhány kivételével, állami támogatással működik.
A bukaresti Godot ellenben magánszínház.
Mint például a Karinthy, a Belvárosi, az Átrium Színház, a Hatszín Teátrum. A román főváros együttesét Pozsgai Zsolt úgy jellemezte: elegáns magánszínház Bukarest belvárosában. Ennek szellemében a tulajdonos felvilágosította a premieren: mivel nem kapnak állami támogatást, addig tartanak mindent műsoron, amíg telt ház van, amíg néző van.
– Elég talán annyit mondanom a színházról, hogy két éve a férfi főszereplő, Tudor Istodor kapta az Aranymedve-díjat Berlinben a legjobb férfi alakításért. Raluca Aprodu , a női főszereplő pedig keresett színházi és filmsztár. Nem érdemtelenül. A rendezőt nagyon megkedveltem, maximálisan tudta vegyíteni az írói szándékot és saját elképzeléseit.
Nem véletlen, hogy nagyon szeretik játszani, minden előadás előtt már ott nyüzsögnek a közösségi oldalakon.
Hívtak a századik előadásra is, de most sajnos nem lehet menni. De szeretném megölelni őket valamikor, minél előbb – zárta beszélgetésünket Pozsgai Zsolt.
Borítókép: Pozsgai Zsolt (Fotó: Kurucz Árpád)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!