Pozsgai Zsolt darabja, ha máshonnan nem, hát a Liza, a rókatündér című film örvén lehet ismerős mindenkinek, amennyiben az Ujj Mészáros Károly rendezte mozi alapjául a Liselotte szolgált. A mozgóképes feldolgozás mellett nagyon sok színház tűzte műsorára, méghozzá nem kizárólag Magyarországon.
– Ha nincs a pandémia, már jóval előbb elérik a századik előadást – árulta el a szerző, így folytatva: – Nagyon szeretem produkciót, ismert és kiváló művészek játsszák a szerepeket, Alex Bogdan remek rendezésében.
Magyar dráma románul arrafelé nem sűrűn fordul elő. Különösen ennyiszer. Az előadás már évekkel ezelőtt megkapta az ottani fesztiválon a legjobb előadás díját. És magam is, mint író, kaptam már díjat más fesztiválokon, ahova vitték.
A Liselotte eléggé játszott darab. Olyannyira, hogy másutt szintén elérte már a százas előadásszámot. Például a Komédiumban, Nagy-Kálózy Eszter és Görög László előadásában.
– Nehéz összeszámolni, hol és hányszor mutatták be. Budapesten négy alkalommal. Az egyik most is műsoron van. Aztán például Nyíregyházán, Szegeden, Kecskeméten, Pécsett, Győrben, Székesfehérváron. Külföldön Bulgáriában nyolc bemutatója volt, ebből kettő ma is látható. Romániában négy színház játszotta, de műsorra vették Macedóniában, Szerbiában, Horvátországban, New Yorkban, Vancouverben, Oslóban, Argentínában, Genfben, ez utóbbit én magam rendeztem.
Most próbálják Angliában, Spanyolországban.
És biztos akad, amit kifelejtettem – sorolta Pozsgai Zsolt, aki a Godot színházi premierről elmondta: hét évvel ezelőtt, 2005-ben, tavasszal zajlott.
– Érdekes, hogy a címben is benne van a május, és a legtöbb bemutató májusban volt. Mint a bukaresti – jegyezte meg az író-rendező, akit arról faggattam, miként vitték színre a Godot-ban, hiszen a román színjátszás nagyban eltér a magyartól.
– A román színház előttünk jár, karöltve az erdélyivel. Egymást erősítik. Bukarestben az egyik próbáról a színészek például Kolozsvárra siettek bemutatóra, pedig nem is tudnak magyarul. És fordítva. Rendkívül jólképzett színészek és rendezők vannak. Ráadásul nagyon sok a kortárs mű, amerikai komédiát nem is láttam műsoron.
A rendezés korszerű, de szövegcentrikus. Ebben ott nem látnak ellentmondást. Én sem.
És minden művészetnek számít a színház körül, a jelmez, a díszlet és a világítás is. Ahogy például Svájcban, ahol ezek mindegyike jogdíjköteles – világosított fel Pozsgai Zsolt.
Természetesen Erdélyben szintén műsoron van a Liselotte. Az aradi előadásról a szerző elmondta, hogy kifejezetten alternatív volt, míg a marosvásárhelyi stílusa közelebb állt az anyaországi színjátszáshoz. Vásárhelyen amúgy évek óta műsoron tartják a darabot.
Magyarországon a színházak döntő többsége, néhány kivételével, állami támogatással működik.
A bukaresti Godot ellenben magánszínház.
Mint például a Karinthy, a Belvárosi, az Átrium Színház, a Hatszín Teátrum. A román főváros együttesét Pozsgai Zsolt úgy jellemezte: elegáns magánszínház Bukarest belvárosában. Ennek szellemében a tulajdonos felvilágosította a premieren: mivel nem kapnak állami támogatást, addig tartanak mindent műsoron, amíg telt ház van, amíg néző van.
– Elég talán annyit mondanom a színházról, hogy két éve a férfi főszereplő, Tudor Istodor kapta az Aranymedve-díjat Berlinben a legjobb férfi alakításért. Raluca Aprodu , a női főszereplő pedig keresett színházi és filmsztár. Nem érdemtelenül. A rendezőt nagyon megkedveltem, maximálisan tudta vegyíteni az írói szándékot és saját elképzeléseit.
Nem véletlen, hogy nagyon szeretik játszani, minden előadás előtt már ott nyüzsögnek a közösségi oldalakon.
Hívtak a századik előadásra is, de most sajnos nem lehet menni. De szeretném megölelni őket valamikor, minél előbb – zárta beszélgetésünket Pozsgai Zsolt.
Borítókép: Pozsgai Zsolt (Fotó: Kurucz Árpád)
