Vannak olyan életek, amelyek mindannyiunk számára jó példával szolgálnak. Esterházy János emberi tartása, kiállása az elcsatolt Felvidék magyarsága mellett örök mementóval szolgál. Triptichon – Esterházy János élete és öröksége című szép, felemelő és rendkívül megrázó dokumentumfilm nemcsak életét és munkásságát mutatja be gondos kutatómunka eredményeképpen, hanem megrázó kálváriáját is, meghurcoltatásának, halálának embertelen körülményeit is megismerhetjük, sőt hamvainak méltatlan történetét is, egészen az újratemetéséig.
A Triptichon Film, az MTVA és a lengyel állami TVP S. A. koprodukciójában Esterházy János életéről négy dokumentumfilm készült Zsigmond Dezső rendező, Molnár Imre történész és Csányi János vezető producer együttműködésében. Ezek közül a Duna Televízió a múlt év végén több alkalommal vetítette a háromrészes történelmi minisorozatot, a lengyel állami tévé a közeljövőben tűzi műsorára a lengyel közönségnek szánt 72 perces filmváltozatot, valamint az alkotók Apám, Esterházy János című 35 perces rövid dokumentumfilmje tavaly már díjat nyert a Savaria filmszemlén. A mostani premieren a filmalkotások 80 perces fesztiválváltozatát láthatta a közönség. Az öt országban, Olaszországban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon forgatott filmeknek külön aktualitást ad, hogy Esterházy János születésének 120. és halálának 65. évfordulója van.
Esterházy János gróf 1901-ben született a korabeli Osztrák–Magyar Monarchia magyar felvidéki területén, jelentős magyar és lengyel történelmi családok arisztokrata sarjaként. Édesanyja lengyel, édesapja magyar.
Gyermekkorának története a XX. század elején – apja korai halálát leszámítva – a boldog békeidők története, amit kamaszkorában az I. világháború szaggat szét. Felnőttkorára a világháborút lezáró trianoni diktátummal idegen országban találja magát. Parlamenti képviselő, majd a felvidéki magyarság vezető politikusa lesz. Magyar emberként, lengyel édesanyjával mindvégig a felvidéken, a későbbi Csehszlovákiában, majd Szlovákiában élve hitelesen képviseli a kisebbségbe kényszerült magyarság érdekeit. Stratégiai kapcsolatokat épít ki az újjászerveződő lengyel állam elitjével.
A fasiszta szlovák parlamentben egyetlen képviselőként nem szavazza meg a zsidótörvényt. Elsőként nevezi a szovjeteket a katyni mészárlás elkövetőinek. A holokauszt idején kiterjedt titkos hálózatot létrehozva feltehetően több mint ezer zsidó, lengyel és más menekülő ember életét menti meg. A háború végén a fasiszták, a nyilaskeresztesek és a szovjet NKVD is üldözi, bujkálnia kell. Nem hajlandó Nyugatra menekülni, deportálják a Gulágra, majd a kommunista Csehszlovákiában halálra ítélik. Hazaszállítják, kegyelmet kap, de szabadon sosem engedik. Tizenkét éven keresztül börtönről börtönre hurcolják a csontsovány, halálos beteg embert, akit a rabtársai a magyarok Krisztusának neveznek. 1957-ben hal mártírhalált, az 1956-os szabadságharc leverését követően, amelyről értesülve szomorú hallgatásba burkolódzott. A lengyelországi Krakkó érseke indítja el boldoggá avatási perét 2019. március 25-én. Esterházy Jánosból a most formálódó Közép-Európa népeinek védőszentje lehet.
A dokumentumfilm Esterházy János munkásságát, szenvedéstörténetét és az Esterházy-ügy drámai utóéletét mutatja be, egészen a mai napig. Az alkotók kiemelik, hogy életútján keresztül a XX. század minden meghatározó történelmi eseménye – a Monarchia, az I. világháború, a trianoni tragédia, Közép-Európa és a Horthy-korszak, a fasizmus, a II. világháború, a kommunizmus, a Gulág és a Csehszlovák börtönök, valamint 1956 reménye – teljes egészében elbeszélhető. Hozzáteszik, hogy sorsán, munkásságán, embermentő tevékenységén, keresztény hitén és áldozathozatalán, végül vértanúhalálán keresztül megrendítő erővel mutatható be a közép-európai térség népei, a magyarok, a lengyelek, a szlovákok, a csehek XX. századi szenvedéstörténete, ahogy a XXI. század elején a V4 országai egymás felé fordulásának szükségszerűsége is.
Megrendítő jelenete a filmnek, amikor a börtönben édesanyja meglátogatja, és kegyes hazugsággal azt mondja, hogy minden rendben van, miközben a valóságban éheznek. Mintha Esterházy János mindezt megérezte volna, két szardíniakonzervet nyújt át, amelyen aztán öten osztoznak otthon. A mai napig őrzi a család ennek a két konzervnek a tetejét, amelyek a háború és diktatúrák által sújtott kelet-közép-európai lét nyomorúságának a szimbólumaiként is értelmezhetők. De nagy hangsúlyt helyeztek a film alkotói arra is, hogy igazi keresztény emberként felemelt fejjel, sorsát és embertelen szenvedéseit tűrve a végsőkig ember tudott maradni, olyan ember, akinek a szenvedések nemhogy gyengítették volna, hanem éppen ellenkezőleg, erősítették a hitét.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Triptichon)
