– A fordítás az egyik legfontosabb híd a kultúrák és a társadalmak között
– hangsúlyozta Javier Valdivielso Odriozola, a Cervantes Intézet vezérigazgatója köszöntőbeszédében. Ezt követően Anunciada Fernández de Córdova, Spanyolország magyarországi nagykövet asszonya szintén e gondolathoz csatlakozva kiemelte, hogy a fordító a legjobb híd lehet két ország között. Úgy véli, alapvető, hogy elismerjék a fordítók munkáját.
Adan Kovacsics magyar szülők gyermekeként Chilében született, így a spanyolt mellett a magyar nyelvet is csakhamar elsajátította. Kamaszként családjával Bécsben találtak újból otthonra, így a németet szintén anyanyelvi szinten beszéli. Talán már gyerekkorában elrendeltetett az, hogy végül fordítással fog foglalkozni. A hallgatósággal megosztotta, hogy anyai nagymamája ’56 után csatlakozott a családhoz, de ő csak magyarul beszélt, így gyerekként fordított neki a piacon, az utcán, bárhol spanyolra, majd a spanyol nyelvű választ visszaültette magyarra. A hétköznapi kommunikációban több nyelvet igyekszik használni, sőt négy nyelven álmodik, hiszen még katalánul is tökéletesen megtanult, ám számolni csakis spanyolul szokott.
„A végső döntés a tied. A te nyelvedből, a spanyolból fakad” – idézte Adan Kovacsics Kertész Imrét, amikor arról mesélt, hogy milyen nehézségekbe ütközhet a fordító a munkája során. Elmondása szerint könnyebbség, ha a dilemmákkal, a kérdésekkel meg tudja keresni az írót, esetében a Kertész-írásokkal volt így, ugyanis a Sorstalanság kivételével az összeset lefordította. Eleinte azonban csak német szerzők műveivel foglalkozott, Goethe- és Karl Kraus-fordítások dicsérik a tollát. Mint mondta, a magyar irodalom iránti érdeklődés csak a 90-es évek után kezdődött, ekkor kapott lehetőséget arra, hogy magyar szerzők műveivel foglalkozzon.
Patak Márta elárulta, hogy a latin nyelv ismerete és szeretete vezette őt a fordítás világába, megtanult többek között oroszul, spanyolul és újgörögül is. XX. századi spanyol irodalmat szeret leginkább fordítani, egy idő után pedig kiadót alapított Magyarországon. Kiemelte, hogy felelős fordítóként a még ismeretlen spanyol szerzők műveinek kiadását is vállalni kell. – A novella a kedvenc műfajom – jelentette ki az író-fordító határozottam, de foglalkozott például Petőfi-költeményekkel is. Hozzátette, ha a Sárga eső (Julio Llamazares műve) című regény nem születik meg, akkor bizony soha nem kezd el regényt fordítani. Mesélt arról a kettősségről is, amit az írói és a műfordítói lét okoz, elmondása szerint a fordítás pallérozza az írókat.
A kerekasztal-beszélgetésen hangsúlyozták, műfordítóként törekedni kell arra, hogy minél áttetszőbbek legyenek, ne jöjjön rá az olvasó, hogy ki fordította a szöveget. Ám konstatálták azt is, hogy ez egy olyan lehetetlen cél, amire törekedni kell, ám nem lehetséges elérni. Zárásképpen kiemelték, hogy az elmúlt évtizedekben a műfordítók megbecsültsége nőtt, ám ezt sajnos nem mindig követi az anyagi megbecsültség.
Mindketten igazi referenciapontot jelentenek a spanyol és a magyar fordítók számára.
Patak Márta és Adan Kovacsics töretlen lelkesedéssel segítenek az utánpótlás kinevelésében is, a 2000-es évek elejétől kezdve egyebek mellett a balatonfüredi Magyar Fordítóházban. A jó hangulatú beszélgetés közben a budapesti spanyol kulturális intézet vezérigazgatója, majd Adan Kovacsics olvasott fel egy-egy fordítást spanyol nyelven.
Borítókép: A kerekasztal-beszélgetés résztvevői (Fotó: Cervantes Intézet)
