– Mennyire jellemző, hogy a képző- és iparművészek Petőfi alakjához nyúltak volna az elmúlt 174 évben, mióta kitört a 1848–1849-es forradalom és szabadságharc?
– Petőfi Sándor alakja példakép, jelkép és szimbólum. Olyan szimbólum, amelyhez leginkább a szabadság eszmeisége társul. Éppen ezért nemzeti költőnk alakjának képzőművészeti megjelenítése mindig is foglalkoztatta az alkotókat. Gondoljunk csak arra, hogy szinte minden magyar városban találhatóak olyan emlékhelyek, ahol Petőfi szobra magasodik. Ezek nagy része pedig a huszadik század második felében készült. Példaként említhető továbbá, hogy a jelentős, Petőfihez kapcsolódó tárlatok nemcsak személyes ereklyéit vonultatják fel, hanem azokat a műalkotásokat is, melyeket későbbi korokban ihletett az ő személyisége és életműve.
A Petőfi Irodalmi Múzeum képzőművészeti gyűjteményében – de említhetnénk más közgyűjteményeket is – megannyi Petőfihez köthető alkotást őriznek. A portrék sorában többek között Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Ferenczy Béni és Scheiber Hugó ábrázolásai is megtalálhatóak. A költemények inspirálta kompozíciók között pedig Zichy Mihály, Aba-Novák Vilmos, Bálint Endre, Kondor Béla, Maurer Dóra vagy ef Zámbó István művei is jelen vannak. A kiragadott példák jól mutatják, hogy Petőfi Sándor életműve az elmúlt évszázadokban a képző- és iparművészeket is folyamatosan foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is.
– Mennyire gyakori napjainkban a történelmi fordulatok megragadása a képző- és iparművészeti alkotásokban? Miért hiánypótló a kiállítás?
– A különféle művészeti ágazatokban a történelmi tematikára fókuszáló művek a legaktuálisabb történéseket dolgozzák fel. Kortárs műalkotásokban általában akkor idéződnek fel múltbéli események, ha valamilyen évforduló vagy időszerű esemény újra érvényessé teszi. A kortárs művészet egyik egyedülálló sajátossága – és lehetséges célja is –, hogy azonnal reagálni tud napi szintű jelenségekre, kollektív törekvésekre, melyek vizuális megjelenítésével és feldolgozásával vált ki hatást a befogadó közönségből.
