Két kiállításon mutatkoznak be a Magyar Művészeti Akadémia 2018 és 2021 közötti művészeti ösztöndíjasai a Pesti Vigadóban.
Az egyedülálló kezdeményezés amellett, hogy közösséget épít, mentorokkal támogatott műhelymunkát is biztosít, amelynek eredményét most a nagyközönség is megcsodálhatja
– mondta a minapi tárlatvezetésen Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművész, a Departure című tárlat kurátora.
A 28 művész alkotásai közül a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhányat. Elsőként Verebics Ágnes festőművész képei előtt érdemes megállni, akinek festői nyelvezete az új realizmushoz köthető. Gyakori témája a testrészlet, amelyben egy-egy eldugott vagy épp kihangsúlyozott lehetetlenség viszi a prímet. Ezt láthatjuk a fekete párducot ábrázoló festményén is. Szintén a testrészekre fókuszálnak Erős Apolka szobrai, nála nem a deformálás, nem is a restaurálás, hanem az újraegyesítés kapja a főszerepet. Izgalmas, ahogy a női testrészeket értelmezi Femme fatale I–II. című alkotásain.
Fentebb Csomortáni Gál László képzőművész felbomlóban lévő környezete romjaiból kimentett, évszázados bútorok széles deszkáira festett semmihez sem hasonlítható szürreális-szakrális festményei ragadnak magukkal. Minden képe egy-egy bibliai eredetű székely vagy csángó ima képi megidézése, ahol a cím maga is idézettöredék. Alkotásai egyszerre hordoznak fájdalmat, varázslatot és felemelést. Iski Kocsis Tibor festőművész Balatonvilágos, diptichon című képe megnyugvást hoz: a pasztellel készült hatalmas rajz fotográfiát megközelítő precizitással készült.