A népmese ma is él

Életünkben időnként fel-felbukkan a mese, melynek örök érvényű igazságai szívünkben élnek. Pintér Zsolt turai mesemondó életében viszont központi szerepet játszik a mese, a mesemondás. A Hagyományok Háza Magyar népmese-hagyományos mesemondás című kurzusát végezte el sok évvel ezelőtt, majd mesemondó tapasztalatai ráébresztették arra a hiányosságra, hogy az élőszavas mesemondás hiányzik a népművészeti bemutatók, rendezvények sorából. E felismerés indította el azon az úton, hogy minél több helyre és minél több embertársához juttassa el a magyar népmesekincset, elhivatottan űzi e nemes küldetést gyermek- és felnőttközönség előtt. Pintér Zsolttal, a Csűrdöngölő Kulturális Egyesület elnökével, Magyarország legnagyobb népmesei ünnepe, a Hetedhét Hatvan Népmesefesztivál szervezőjével beszélgettünk.

Fotó: Gabor Dusa

Pintér Zsolt a Rábaköz szívében, Csornán nőtt fel, s már gyermekként megismerkedett a néphagyománnyal, a néptánccal, ami azóta is fontos része az életének. Feleségével 2014-ben hívták életre és működtetik Turán a Csűrdöngölő Alkotó- és Rendezvényházat, ahol a látogatók a hagyományos falusi élettel és kultúrával ismerkedhetnek, kézműves-, népijáték- és népmese-foglalkozáson vehetnek részt. 2015 óta a Galgamenti Művészek Egyesületének elnöke, ennek az egyesületnek a mai neve a Csűrdöngölő Kulturális Egyesület, 2017-től a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület alelnöke. 

Az egyesületi tevékenységünk célja a közösségépítés, kulturális hagyományaink életben tartása, értékteremtő minta nyújtása a következő generációk­nak

– mondta Pintér Zsolt. – Egyesületünk tagjai az elmúlt évek nehéz időszakában még szorosabb közösséggé formálódtak. A kalákában végzett munkák során, legyen az lekvár- vagy lecsóbefőzés, vagy a Csíki család kézművespajtájának megépítése, olyan életre szóló barátságok alakultak, amelyek hegyek megmozgatására is képesek. A felújított régi bútorokkal berendezett parasztházunk mellett épült fel a csűr-rendezvénypajta, helyet adva a néphagyományokat éltető eseményeknek, mint táncház, kézműves-foglalkozások, népmesemondás, előadások, kiállítás. 

A PajtaKult program életre hívása sokat segíthet nekünk is. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, amely abból a felismerésből táplálkozik, hogy – különösen vidéken – egyre több helyen jelenik meg a pajta mint közösségi, kulturális vagy akár gasztrokulturális szórakozási helyszín.

E helyszínek – némiképp inspirálódva a kapolcsi Művészetek völgye vagy az Ördögkatlan példáján – gyakran privát, civil kezdeményezésből jöttek létre. Ezeket a kultúrpajtákat támogatja a PajtaKult, olyan minőségi programok közvetítésével, amelyek finanszírozása a kis közösségek számára jelentős nehézség lenne. Erre a pályázatra adtuk be most a programunkat.
Megkerülhetetlen volt a kérdés: hogy sikerült az idei, a hetedik Hetedhét Hatvan Népmesefesztivál? Pintér Zsolt az egyik résztvevő szavait idézte, amelyeket közösségi oldalukon is megosztott: 

„Kevés az ilyen jól szervezett, kellemes hangulatú, valódi értékeket hordozó rendezvény, mint a tiétek. ­Egyszerűen csak jó volt ott létezni.”

– A vendégek négy teljes napon át nyakig merülhettek a Kárpát-medence mesevilágába – tette hozzá.

A rendezvény célja a Kárpát-medencéből származó népmesei szövegfolkór, valamint a hagyományos mesemondás népszerűsítése, közös kulturális gyökereink táplálása. A közreműködő mesemondók, népművészek, kézművesek, tudományos munkatársak és kutatók elkötelezett hívei a mesei szöveg terjesztésének. – Ez egy hagyományőrző folklórfesztivál – ismertette Pintér Zsolt. – Minden évben próbálunk egy tematikához kapcsolódni a népmesével. Idén a katonakultúra állt a középpontban. Behoztuk a honfoglalás kori katonakultúrát, harcászati bemutató is volt. Huszárkard a program neve, így voltak huszár résztvevőink is, akik huszárpróbát tartottak gyerekeknek. Az előadások is ebben a témakörben szerveződtek, így a bábszínház, a vásári komédia is. A Meseszó egyesületben is ilyen témájú meséket meséltünk. Sokan nem tudják, hogy a bakák között régen nagyon nagy hagyománya volt a mesélésnek. A régmúltban, ha besoroztak egy katonát, és nem tudta meséivel szórakoztatni a többie­ket, akkor megszégyenítették. Modern elemet is behoztunk idén a fesztiválra. A Magyar Honvédség megjelent egy toborzósátorral, ami nagy sikert aratott. A szolnoki légierő zenekara is fellépett. Megtartottuk a Hetedhét Hatvan néptáncgálát is – sorolta a szervező.

A fesztivál színes programjai minden évben lehetőséget kínálnak több generációnak, hogy megtalálják a számukra érdekes programot. A szervezők fontosnak tartják, hogy a néprajzi háttér, a tudományos értékek megosztása is helyet kapjon. Olyan, a népmesével, népművészettel kellő tisztelettel bánó mesemondókat, népművészeket, kézműveseket, tudományos munkatársakat és kutatókat hívnak meg, akik a szakma legjobbjai. Tudásuk mértékadó, követendő mesemondóknak és mesehallgatóknak egyaránt.

A tavalyi fesztiválon egy rekordkísérlet zajlott, a százórás folyamatos mesemondás. A rekord megvalósult: százötven mesemondó mondott közel ötszáz népmesét.

Különleges elem a rendezvényen a mesekocsma, amely kifejezetten felnőtteknek szervezett program. Ennek célja nem csupán a közösségalkotás, hanem a mesemondói alkalmak visszahelyezése a mába. – Azt már a laikus is kezdi érezni, látni, hallani, hogy a népmese ma is él, a mesemondói alkalmak azonban szinte teljesen kivesztek vagy átalakultak – mondta határozottan Pintér Zsolt.

– Mi, az egyesület mesemondói, ezekkel az alkalmakkal próbáljuk újra meghonosítani a felnőttmesemondást. Ez egy szórakoztató műfaj, ahol a mesemondó mesél, a közönség hallgat, és olykor zenészek is színesítik népdalokkal az estet. A mesekocsmákba betéved az a kíváncsi felnőtt is, aki még mindig azt hiszi, hogy a mese a gyerekeké. A csapatunk belevágott egy újabb feladatba. Jövőre egy nemzetközi mesemondó fesztivált és konferenciát rendezünk Veszprémben, Európa ­2023. évi kulturális fővárosában. Több mint száz nemzetközi mesemondó érkezik majd a rendezvényre – osztotta meg a hírt a Meseszó egyesület alelnöke.

Borítókép: Pintér Zsolt (Forrás: Hagyományok Háza)