Majd beszélt arról, hogy nehéz küldetést vállalnak magukra. Elmondta, hogy annyira híres a Carnegie Hall a nemzetközi színtéren, hogy aki ott fellép, az túlmutat önmagán, és többféle üzenetet is hordoz, például a nemzetiségét.
Így mi azt választottuk, hogy a Kárpát-medencét képviseljük, hiszen Bartók és Kodály nemcsak Magyarországról gyűjtött népdalt, hanem az egész Kárpát-medencében, sőt Törökországig elmentek
– mondta.
Egy sereg felvidéki, erdélyi népdal is bekerült a repertoáromba. Az volt az alapkoncepció, hogy az improvizatív zongorázás mindig dzsessz-sztenderdek vagy ismertebb örökzöldek alapján történik. Akkor miért ne lehetne azokat kicserélni magyar népdalokra? Hiszen a magyar népdalkultúra hihetetlen gyönyörű dallamívekből és érzelmekből áll. Így állt össze a koncepció, és ezért adtuk azt a nevet, hogy Carpathian Impressions. Ez egy olyan atomizált zenei kultúra a világban, ami sehol máshol nincs jelen, és így, ebben a formában, két zongorán még sehol sem adták elő. A klasszikus zongoristáknál is sztárok vannak, akik a nevüket viszik előre. A repertoár adekvát, amit játszanak, az arany. Mi úgy gondoltuk, megfordítjuk ezt a történetet, és úgy fogjuk a Kárpát-medencei zenei kultúrát elszórni a világban, ahol csak tudjuk, hogy a tartalmát hozzuk előtérbe. Ezt a műsort szeretnénk majd Magyarországon is bemutatni, de Európában és a Távol-Keleten is, hogy a magyar kultúrát ne csak a felszínes sztereotípiákkal hozzák össze. Akinek az Este a székelyeknél első két akkordjától nem ugrik össze a gyomra, annak nincs füle. Mindegy, hogy ismeri-e a dalt vagy sem. Ezek olyan abszolút értékek, amelyeket csokorba szedve fogunk bemutatni az Egyesült Államok koncerttermeiben – foglalta össze a zenész.
Borítókép: A dzsesszimprovizációk triója (Fotó: Sidelight Photo Studio)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!