Régimódi történetében Szabó Magda egy letűnt világot idéz meg hihetetlen élességgel és érzékletességgel, a kiegyezés korának, a millenniumi éveknek, majd a háborúba torkolló Ferenc József-i időknek szövevényes, ellentmondásos polgári és dzsentrivilágát, Debrecennek és környékének katolikus és protestáns társadalmát. Életre kelti felmenőit, mindenekelőtt anyját, a mostoha sorsú Jablonczay Lenkét, ezt a sokféle tehetséggel megáldott, minden szépre, jóra fogékony teremtést. Neki, ennek a rendkívüli, erős nőnek állít emléket különleges műfajú, egyszerre drámai és költői, sodró lendületű regényében – olvashatjuk a regény ajánlójában.
A darabban is a női szerepekre esik a hangsúly. Molnár Zsuzsanna kitűnő alakításában ismerjük meg a Jablonczay-házat emberfeletti erővel összetartó, s közben elembertelenedő Rickl Máriát. Tökéletesen mutatja be alakját: okos, hideg, zsugori, kíméletlenségében mindent elpusztít maga körül. Hihetetlen keménység sugárzik belőle, amit még meggyőzőbbé tesz néhány ellágyuló pillanata. Hasonló alkat Gacsáry Emma nagyanyja, akit Fehér Anna alakít. Kónya Merlin Renáta játssza Jablonczay Lenkét és édesanyját is. A kettős szerepben feledhetetlent alkot. A szépséget éppoly könnyed belső sugárzással hiteti el, mint a rendkívüli tehetséget. Fontos szerepe van a darabban Gizellának, Mária „csúnya lányának”, akinek szerepében Kovalik Ágnest láthatjuk. Igazi tragikomikus alakítás az övé. A magyar dzsentrit a két Jablonczay testesíti meg, Nemcsák Károly és Fekete Gábor alakításában. Hargitai Iván rendezése, a színészek játéka, a díszlet és a jelmezek összhatása, a zenészek és a táncosok előadása megérinti a nézőt, a ma is lüktető történet a szívünkig hatol.
– Maga a mű nagyon modern gondolkodású – mondta lapunknak Hargitai Iván.
– Szabó Magda virtuóz drámaírási technikával írta meg regényét. Korabeli jelmezekben játsszuk, nem kimondottan realista színpadon, és egy modern színházi előadást hoztunk létre. Kerestünk egy olyan formát, ami egyszerre látványosan megidézi ezt a múltat, de nem avítt színjátszásra késztet minket. Igazi pezsgő, szenvedélyes játékot adnak elő a színészek. A prózai mű színpadra vitele a feladatunk, de mindezt izgalmasan és szórakoztató formában kell tennünk.
Megidéződik a századelő kora: a másfajta mentalitás, másfajta hozzáállás és másfajta etika. Volt, amit gazdagabban és szebben éltek meg akkor, de volt, amiben sokkal merevebbek voltak. Nagy bátorság volt Szabó Magda részéről, hogy megírta a saját családjában egy nő történetét, akinek lehetetlenné tették, hogy saját karriert fusson be. Ez egy igazi huszadik századi történet, amikor küzdeni kezdenek a nők választójogáért és azért, hogy lehessen egy nőnek önálló élete, gondolkodása. A munkafolyamat nagyon izgalmas volt, mert tizenöt fontos szerep van benne, erre elég sok idő kellett. Sűrű volt a próbaidőszak. A színészek számára fontos a darab, azonosulni tudnak ezekkel a századfordulón élő figurákkal, megteremtve azt a személyességet, amely révén a nézők is magukénak érezhetik a történetet – foglalta össze a rendező.
