Mint mondta, a kötet bemutatója méltó megemlékezés volt mindazokról, akik 1920-ban a trianoni béke előkészítése előtti munkában, magyar részről mindent megtettek azért, hogy az ország területi egységét fenntartsák. A kiadvány Érd városa és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Magyar Földrajzi Múzeum kiadásában, A Kárpát-medence földrajzi egysége címmel jelent meg, több mint száz ember közös munkájának gyümölcseként. Ebben kiemelkedő szerepe volt Fekete-Mácsai Anetta szerkesztőnek és az érdi múzeumi Trianon-kiállítás rendezőinek, Leviczky Anitának és Puskás Katalinnak.
Olyan források is előkerültek, amelyek nincsenek a köztudatban, és bemutathattuk azoknak a földrajztudósoknak az anyagát, akik a béke előkészítésében fontos szerepet játszottak, mint Teleki Pál vagy Cholnoky Jenő
– mondta az igazgató, majd így folytatta: – Láthatjuk benne többek között hazánk talán legismertebb etnikai térképét, a Trianont megelőző béketárgyalások egyik legtöbbet emlegetett dokumentumát, a „vörös térképet”, ami 1919 februárjában jelent meg először nyomtatásban (a múzeum példánya 1920-as), valamint Teleki Pál eredeti levelét, amit Cholnoky Jenőnek írt. Fontosnak tartottuk, hogy bemutassuk a kisemberek sorsát Trianon tükrében, ahogy azt is, hogy kuriózumokra hívjuk fel a figyelmet. Például arra, hogyan hatott Trianon a barlangkutatásra. A világ egyetlen föld alatti országhatárát köszönhetjük Trianonnak, amely a Domica- és a Baradla-barlang között található, ezt Székely Kinga dolgozta fel.
Kubassek János kiemelte, hogy sok olyan dokumentumot és forrást tártak fel, amelyek most kerültek először a nyilvánosság elé. Például a menekült családok helyzete, köztük az Erdélyből menekült tanárok, akik nem esküdtek fel a román államhatalomra. Kiderül, hogyan találtak itt új otthont és hogyan illeszkedtek be a hazai oktatási rendszerbe. Ezt a ceglédi Kossuth Gimnázium igazgatója, Kürti György dolgozta fel. Társadalomföldrajzi, népességföldrajzi következményeket is bemutatnak a kötetben. Értékes kitekintést adott a Törökországot érintő békefeltételekről Vásáry István, az amerikai forrásokról Magyarics Tamás. Újdonság a teljesen ismeretlen, helyszíni levéltárakban feltárt források alapján Domaniczky Endre kutatása, amely a Trianon után az elszakított országrészekből Ausztráliába és Új-Zélandra menekültek sorsát mutatja be. Víg Károly a természettudományi muzeológia szempontjából elemezte a döntés következményeit. A térképeket Gulyás Zoltán készítette.
Számos olyan fényképet használtunk fel, amely a múzeumunkban található
– avatott be az igazgató.
Hozzátette: A Cholnoky-hagyatékból is számos kép, levél került elő. Többek között régi képeslapok, amelyeket a románok terjesztettek a fronton harcoló katonák között, ezek egy Nagy-Románia jövőbeli képét mutatták, ami a Dnyesztertől a Tiszáig tart. A bányakincsek, a kőolajkutatás anyagait is bemutatjuk. Tóth János kőolajmérnök, a zalaegerszegi múzeum igazgatója ennek a történeti forrásait tárta fel, ő utalt arra, hogy a trianoni döntés után milyen ösztönzést kaptak a hazai nyersanyagkutatások. Érdekes tanulmányt közölt Tóth Álmos, aki szintén a földtan oldaláról közelítette meg ezt a kérdést.
Sok forrás bezárult előttünk, a vasútvonal mintegy hatvan százalékát elvesztettük, elszakadtak egymástól a termőterületek, a feldolgozó területek.
A Kárpát-medencei földrajzi egység feldarabolása azzal is járt, hogy a folyók vízgyűjtő területei különböző államok joghatósága alá kerültek, pedig a vízrendszert egységes szemlélettel kell kezelni, ha nem akarunk árvizeket és az abból fakadó károkat.
A népességföldrajzi kérdések is előkerültek, a külföldi fogadtatások, álláspontok is helyet kapnak a kötetben.
Jeszenszky Géza egyetemi tanár, volt külügyminiszter, washingtoni és oslói nagykövet Trianon tanulságai a történész és a diplomata szemszögéből címmel tartott előadást. Bemutatta a Trianonhoz vezető út állomásait, a döntés okait és előzményeit is. Papp-Váry Árpád egyetemi tanár, professor emeritus a geográfia és a kartográfia tükrében beszélt Trianonról.
A könyvet Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban vásárolhatják meg.
