A Petőfi-emlékév kapcsán kiadott kötetet a Petőfi Irodalmi Múzeumban pódiumbeszélgetésen mutatta be tegnap Rétvári Bence országgyűlési képviselő, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalomi Múzeum főigazgatója, valamint Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikusművész.
Rétvári Bence elmondta, őt az kapcsolja a kötethez, hogy a Vivát Petőfi!-ben megjelenő rajzok eredetileg egy Vácra tervezett kiállításhoz készültek, de a könyv előbb született meg, mint a tárlat. Sajdik Ferenc egyébként Vác díszpolgára, és hogy kerek legyen a kép, Petőfi is sokszor megfordult Vácott, egyebek mellett az Anyám tyúkja című versét is ott írta.
Az alkotó Demeter Szilárd kérdésére válaszolva elmondta, hogy noha már elmúlt kilencvenéves, most érzi igazán, hogy kezd belejönni a rajzolásba. A most megjelent kötet fülszövegében pedig azt olvashatjuk:
Megragadták a Petőfihez fűződő anekdoták, történetek, úti jegyzetek, gyerekkorának, ifjúságának kalandjai, és most itt vannak elénk teremtve derűs, életvidám rajzokban.
A kötettel, illetve korábban megjelent két Petőfi-kötetével kapcsolatban (az egyik, a Mosolygó Sándor és Somolygó János című könyv, Petőfi és Arany barátságát dolgozta föl, a másik pedig A helység kalapácsa, amelyet karikatúrasokasággal illusztrált a grafikus) Sajdik Ferenc elmondta, hogy nagyon meglepődött, amikor Petőfi életének mélyére ásott. Egészen másféle alak bontakozott ki a kutatásokból, mint ami a köztudatban él.
– Cingár gyereknek képzeljük el – mondta a rajzló –, s kiderült, hogy Aszódon ő volt a legjobb tornász, kiderült, hogy úszni is remekül tudott, még fuldokló társát is kimentette a vízből, ami azért nem csekély fizikai teljesítmény.
Arról is beszélt, mennyire elcsodálkozott, amikor Petőfi nehéz természetével szembesült.
– Állandóan veszekedett Tompával, miközben Arannyal a legjobb barátságban volt – idézte föl a grafikus, hozzátéve, hogy mindezeken túl rendkívüli elme lehetett a költő.
Arannyal angolul leveleztek, tudott franciául (franciául beszélt például Bem apóval), s persze értett latinul és németül is. Hihetetlen okos ember lehetett…
Sajdik Ferenc arról is beszélt, hogy számára a Petőfi-versek olyanok, mintha ott ülne vele szemben a költő és elmesélné, mi történt vele: képzeld, befordultam a konyhába…
És lássuk be, Sajdik rajzai éppen ilyenek. Mintha azt mondaná: képzeld, olvastam valamit Petőfiről! Lerajzolom. És hipp-hopp, már ott is van előttünk az ezernyolcszázas évek világa, a reformkori Pest-Buda sok jellegzetes alakja, arszlánok, dámák, tisztecskék, morcos magiszterek, huncut diákok és persze Petőfi, aki most már örök helyet kapott a Sajdik-univerzumban, rögtön a Nagy Ho-ho-ho Horgász és Gombóc Artúr mellett.
Borítókép: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalomi Múzeum főigazgatója, Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikusművész, valamint Rétvári Bence országgyűlési képviselő (Fotó: Havran Zoltán)
