Mészöly Ágnes Megrajzolt gyilkosságok könyve is ezzel küzd. Az egész sztori és hangulat testidegen, hollywoodi, csak hát közben mégis itt játszódik a cselekmény, és magyar szereplők, helyszínek mutatkoznak meg benne.
Mészöly három korábbi könyvét igen lelkesen méltattam annak idején (Rókabérc, haláltúra című könyvéről itt írtam, A Pál utcai fiúkról itt, a Márta evangéliumáról pedig itt, így aztán érthető és lelkes várakozással vettem kézbe új krimijét, a Megrajzolt gyilkosságok című munkát, különösen, amikor már a borítón ezt olvastam:
A nagy sikerű Rókabérc, haláltúra című regény főhőse újra nyomoz!
Végigolvastam a könyvet, és lelkesedésem enyhén mérséklődött. No de persze kritizálni könnyű – lássuk az okokat.
Mészöly mesteri alaphelyzetet teremt: Budapesten egy bizarr gyilkosságsorozat borzolja a kedélyeket – „az elkövető szabályos időközönként csap le felnőtt, erejük teljében lévő férfiakra, akiket sportolás közben ragad el. A helyszíneken másnap rejtélyes dobozok tűnnek fel, melyekben a rendőrség nemcsak hamvakat, de testrészeket is talál, sőt tehetséges művészre valló rajzokat, amelyek az eltűnt személyt és halála körülményeit ábrázolják. (…) Amikor a gyilkos következő áldozata egy olyan rendőr lesz, aki addig elszántan az ügyön dolgozott, Pataki százados úgy határoz, felkeresi Szabó Ágota egykori sztárügyészt (…), hogy tapasztalatával segítse a munkájukat” –, és a könyv egyharmadát követően (mely egyharmad során nagyon keresi a regény hangját, és ezért/annak hiányában néha iszonyúan modoros bekezdések sorjáznak az olvasó szeme előtt; csak egy szót idéznék itt: „pszichocérosz”) egészen izgalmas és jól megírt krimi születik. (Itt merül fel a kérdés: miért is „sztárügyész” és élő legenda Szabó Ágota? Már azon túl, hogy ez gyakran elhangzik a könyvben.)
Komolyabb probléma a lépten-nyomon felbukkanó progresszióoktatás, mely némely esetben ugyancsak átlátszó – a népnevelő szándék lólába bizony olykor kilóg a könyvből.
Az erőltetett, (ki)oktató jellegű píszískedés – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – meglehetősen nehéz kenyér, és különösen nehézkes út egy szerző számára: ha egyszer rálép valaki, végig kell menni rajta, de közben a történetírás miatt szükségszerűen szelektív lesz a korrektség (hiszen nem lehetünk mindennel kapcsolatban érzékenyek), és ezáltal önnön lényegét veszélyezteti, sőt falja fel.
Esetünkben ezt a divatos érzékenységet a szerző a melegek és a cigányok elleni diszkriminatív beszédet mindegyre magának ingerülten, sőt hisztérikusan kikérő, mellesleg nem túl szimpatikusra megformált második számú főhősön keresztül villantja meg; ugyanakkor a könyvben lépten-nyomon harsogó kacagást kiváltani kívánó szándékkal élcelődnek és fölötte jóízűen vihorásznak a szereplők a – hevenyészett lista – vietnámiakon, az autistákon, a hajléktalanokon, az alacsony termetűeken és a vidékieken („Maradj a seggeden Gutorföldén. Aludjál, dumálj a szüleiddel semmiségekről, látogasd meg a haverokat. Menj el este a kocsmába. Biztos van kocsma ott is”, biztatja a pesti lányka a vidéki szüleihez hazavonatozó barátját), egyszóval mindenkin, akik mostanában nem állnak a politikai korrektség védelme alatt – bár ők éppen úgy nem tehetnek a velük született hendikepjükről, mint a fent említett védett csoportok tagjai, akikről a szerző ezt a „nem tehetnek róla”-ságot érzékenyen megjegyzi.
Mindezeken túl remek krimi lehetne a Megrajzolt gyilkosságok: van benne minden, ami kell – a kiégett nyomozó ezúttal egy nő, ami új színekkel gazdagítja a téma irodalmát, van erős (bár szintén hollywoodinak ható) nulladik fejezet, izgalom és bizarrság, az olvasót végig rabul ejtő feszültség és megoldásra várás, rengeteg csavar, bölcselet, frappáns megfogalmazás, meglepő végkifejlet (nem, nem a kertész volt!), élet és irodalom, só és bors, egyszóval minden, ami egy jó regényhez kell. Nem beszélve Mészöly Ágnes lenyűgöző munkabírásáról, amellyel egymás után írja a könyveit, és amelynek hála minden bizonnyal hamarosan újabb jó könyvekkel örvendezteti meg az olvasóit.
Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok. Krimi ma-sorozat. Prae Kiadó, Budapest, 2022.
Borítókép: Mészöly Ágnes (Fotó: Wikipédia/Dóka Péter)
