A két szálon futó cselekmény (amelyik egymásba csupán a motívumok és szimbólumok szintjén fonódik, és ez igen üdvözlendő dolog a katartikusnak szánt megoldásokat és keveréseket erőltető szerzők korában) egyik története a bibliai Márta életét eleveníti fel (aki testvéreivel, Lázárral és Máriával Jézus tanítványává és segítőjévé szegődik, és végigkísérik a Messiást az önmaga számára/az Úr által kijelölt úton), a másik pedig egy családanya, Molnár Márta története, aki ápolónőként dolgozik, két problémás gyereke van, beteg édesapja, és sebész férjének meséli el életét, a saját nézőpontját, apró – vagy nem is annyira apró – titkait, félelmeit, örömeit: egyszóval életét.
A két szöveg hangja, stílusa (mindkettő jelen időben mesél, ami különlegessé teszi), játéka (a jelenkori Márta történetében különböző életmódmagazinok szövegei is megjelennek néha, szelíden ábrázolva a női sors nehézségeit), letisztultsága, jó ritmusú, olvasóbarát váltakoztatása annyi örömöt szolgáltat, amennyit kevés kortárs regény – mégis a legszimpatikusabb az, ahogyan halkan egymásra rezonál a két szövegtest: semmi erőltetettség nincs benne, semmi kikényszerített párhuzam, inkább sejti az olvasó, melyik hajdani Márta-motívum felel meg a jelenkori Márta élete fordulatainak, és ez a termékeny és olvasói örömöt biztosító kettősség végig megmarad, a könyv utolsó oldalain sem kényszerférceli össze a két szálat a szerző, és ezért nem lehet elég hálás lenni neki. Így a család/nagy társaság megetetése, az áruló iránti vágyakozás, a házasságtörés, az áldozathozatal, a hozzátartozóért való aggódás, a megannyi apró öröm és bosszúság teljes értékű motívum marad mindkét történetben, saját kiteljesedéssel – egyik sem a másik sztoriban találja meg magát, hanem a saját helyén és önmagában, de úgy, hogy mégis nyitva hagy egy kis folyosót az egymásra feleltetés számára, és ez nagyszerű játékteret biztosít az alkotva olvasó olvasó számára.
Az is nagyszerű, hogy ezekről a problémákról eddig elsősorban férfi írók tollából értesültünk (gondoljunk csak Kosztolányi Ha negyvenéves… című versére), de most láthatjuk, hogy élik meg az életkori válságokat nőtársaink: „…biztos, hogy lefele megyek a lejtőn, hiába tudom, hogy manapság negyvenhét év semmi, hogy még csak most kezdődik az élet, és még simán elkezdhet az ember edzeni a maratonra vagy a Mount Everestre, de néha, amikor nagy ritkán felébredek éjjel kettő és fél három között, olyan reménytelenül fáradtnak és elhasználtnak érzem magam, és annyira fáj az idő visszafordíthatatlansága, hogy legszívesebben ordítva bőgnék. Persze, nem teszem, mert mi van, ha véletlenül mégis felébredsz, hogyan magyarázom meg neked, miért érzem magam végtelenül boldogtalannak és magányosnak ilyenkor.” Illetve (lásd még Bohumil Hrabal Levelek Áprilkának című könyve keserveit): „Erőlködhetek a tornával, soha nem leszek már jó nő. Legalábbis olyan jó nem, aki érdekelhetne egy ilyen pasit. Neked még megfelelek, nem kell panaszkodnom, legalábbis azt hiszem.”
Aki a modern női lélek kis és nagy meghasonlásainak krónikája kedvéért olvassa, olvassa azért, aki pedig az evangéliumi történet szép és letisztult felelevenítése céljából, az meg azért – de legjobb, ha mindenki (egymásra) olvassa a két történetszálat, és bizton állítom: gazdagabb lesz az élete, és nem tűnik majd eltékozolt időnek a könyvvel töltött idő.
Mészöly Ágnes: Márta evangéliuma. Prae Kiadó, Budapest, 2021.
Borítókép: Mészöly Ágnes író (Fotó:Bach Máté)
