Don Juan bukása a modern ember drámája a Pécsi Nemzeti Színházban

Egészen döbbenetes szembesülni azzal, hogy Molière Don Juan című előadása nemhogy poros nem lett, hanem éppen ellenkezőleg, aktuálisabb, mint valaha. Telihay Péter rendezése a Pécsi Nemzeti Színházban rávilágít arra, hogy ma már nem valamiféle extrém viselkedés az, amit Don Juan művel, hanem fordítva: a modern ember azt gondolja, hogy akkor lesz sikeres, ha képmutató és hazug.

Nem lehet büntetés nélkül garázdálkodni a lelkekben 

Izgalmas megoldása a pécsi előadásnak, hogy szinte folyamatosan jelen van három kísértet, három nő, akik öltözködésük révén is érzékeltetik, hogy ők testesítik meg azt, ami egy nő lényegéhez tartozik, vagyis a lelkét, a szellemét és a testét. Don Juannak persze akkor teljes a diadala, ha mindhármat meg tudja gyalázni, a földbe tudja taposni. 

Érdemes kiemelni Don Luisnak, a Don Juan apját alakító Németh Jánosnak a játékát, aki próbálja az erkölcsös élet felé terelni a csábítót, aki figyelmezteti, hogy súlyos árat fizet hazug és képmutató, szívtelen és lelketlen életmódja miatt. Az életre kelő parancsnok szobrát, aki Don Juan miatt halt meg, és aki meghívja a csábítót élete utolsó vacsorájára, Uhrik Teodóra alakítja, akinek minden mozdulatában benne van a sok évtizedes balettos múlt, és aki egész lényével, testének minden rezdülésével hitelesíti azt, hogy van igazságszolgáltatás, hogy nem lehet büntetés nélkül tönkre tenni családanyák, családapák és gyerekeik életét. Tanulságos előadás ez, jól teszi a modern ember, ha miután megnézte, sürgősen önvizsgálatba kezd.

Borítókép: Jelenet a színdarabból (Fotó: Juhász Éva)