A különleges hatású díszlet, a látvány, a szereplők sajátos mozgása, viselkedése, az elgondolkodtató monológok, az úr és szolgája közötti párbeszédek újra és újra megelevenednek a darab megtekintése után a néző gondolataiban, a katarzis utóhatásaként beugrik egy-egy kép, mondat, érzés.

Molière komédiája ihlette
Számos alkotó közül, akik az évszázadok során feldolgozták a vakmerő hódító történetét, Aleksandar Popovski Molière Don Juan, avagy a kővendég című komédiáját vitte színre. Molière olasz és francia szerzők előzménynek tekinthető színpadi játékai után írta meg művét, amelynek ősbemutatója 1665. február 15-én volt. A szolga, Sganarelle szerepét maga a szerző játszotta. Az istenhittel kapcsolatos kétségek, a cinikus megjegyzések és az egyházellenesség vádja miatt Molière többször is kénytelen volt változtatni az eredeti szövegen, végül szükség lett a király, XIV. Lajos pártfogására is. Aleksandar Popovski szerint a francia drámaíró szövege eszményi alap egy előadáshoz.
Molière komédiája tükröt mutatott saját korának, s eszerint Don Juan egyértelműen negatív hős, de ez a szöveg mégsem egysíkú, mert alapvető tulajdonsága az irónia, ami kifürkészhetetlenné teszi.
Összeköti a földet és az eget
A rendező úgy nyilatkozott, hogy számára Don Juan egy művész, aki összeköti az eget a földdel: minden szavával és gesztusával vertikálisan kommunikál. – Ennek az éggel való kapcsolattartásnak a vivőanyaga a szerelem. Don Juan olthatatlan vágya, ami egyik nőtől a másikig hajtja, abból fakad, hogy – amint ezt korunkban is gyakran tapasztaljuk – Don Juan folyamatosan az eget fürkészi a tekintetével, vagy mindig a túlvilágira tekint, de közben a földön borzasztó dolgokat művel – nyilatkozta korábban. A darab díszletének alapgondolatát is az határozta meg, hogy Don Juan mindig kapcsolatban van az éggel, ennek látványos kifejeződését láthatjuk a színpadon.
A vakmerő nőcsábász
Hogy Don Juan mint történelmi személy létezett-e, azt pontosan senki sem tudja, de a vakmerő nőcsábász hírében álló, a valláserkölccsel mit sem törődő spanyol nemesről már a középkorban is mesélhettek az emberek. Az Irodalmi Alakok Lexikonában azt írják, hogy teljes nevén Don Juan Tenorio szabados életű sevillai nemes úr volt, aki minden rendű és rangú nőnek elcsavarta a fejét, házasságot ígért vagy ténylegesen házasságot is kötött velük, de amint célját elérte, már odébb is állt.