Matthew Baker Egy nehéz nap Utópiában című kötetének novellái ugyan mind olyan félelmetes társadalmi megvalósulásokat írnak le, amelyeken óhatatlanul mi, magunk is elgondolkodtunk már, mégis a létezés olyan széles spektrumát fedik le, hogy kis túlzással azt is mondhatnánk, kaleidoszkópszerűen tulajdonképpen az egész életet megmutatják. A jövőben vagy a közeli jövőben – vagy éppenséggel a Matthew Baker által elképzelt párhuzamos jelenben – semmi jó nem vár az emberekre és az emberiségre. A teljesség igénye nélkül íme néhány novella szüzséje.

Társadalomkritika az Egy nehéz nap Utópiában
Az egyikben azt mutatja be, hogy rendeződik át a társadalom akkor, ha a gyermekeket rögtön megszületésük pillanatában elszakítják szüleiktől, és nevelőotthonokban nőnek fel, semmilyen kapcsolatot nem ápolva vér szerinti szüleikkel, akik így boldogan tobzódhatnak az élet élvezeteiben továbbra is, és akik közül főben járó bűnt, az egész nemzetet megrázó vétket követ el az az édesanya, aki valamilyen, a többi szereplő által felfogni sem bírt oknál fogva úgynevezett „szeretetet” érez a gyermeke iránt, és kilopja őt az egyik intézetből, amelyet követően országos hajsza indul ellene. A másikban egy olyan társadalmat ír le a szerző, amelyben az emberek hetvenéves korukban kivétel nélkül rituális öngyilkosságot követnek el, hogy ne jelentsenek sem fizikai, sem pedig lelki terhet a bolygó lakosságának, és mindezt olyan természetességgel, olyan magától értetődő bizonyossággal, hogy teljesen kifordul magából az egész világrend, amikor az egyik rozoga öregember nem hajlandó megölni magát – a családtagjai és a hivatalok is folyton a nyakára járnak és győzködik, hogy végezzen már magával („Feléled az erőforrásokat, szemetet termelsz, és a társadalom haszontalan tagja vagy. Ez így nem mehet tovább! Tizenegymilliárdan élünk a bolygón. A családtervezési törvény azért van, hogy megelőzzük a szárazságot, az éhínséget és az energiáért vívott háborút. Az időhúzással mindenkinek ártasz. Ártasz az én generációmnak, a gyerekeim nemzedékének és az ő gyerekeik nemzedékének is”), hiszen immár mit sem ér az élete, de ő továbbra sem hajlandó megtenni a végső lépést.