Egy nehéz nap Utópiában

Ritka bátor vállalkozás a regények iránt elfogultan rajongó honi könyvközéletben ilyen tekintélyes méretű (több mint négyszáz oldalas!) novellagyűjteményt kiadni – mondhatnánk, ha nem szembesülnénk Matthew Baker Egy nehéz nap Utópiában című kötetének elképesztő erejű írásaival, amelyek úgy ragadják be és szippantják magukba, nehéz és nyomasztó világukba az olvasót, mint a futóhomok a rátévedőket.

A harmadikban gyönyörű, izmos, gazdag, de üresfejű fiatalok – talán még az egész kötetben is kimagaslóan groteszk – világát mutatja be, akik minden lépésüket szponzorpénzből teszik meg („Simon kocsifeljárója fölött ragyognak a csillagok, a kapuja pedig kitárul, hogy beengedje a terepjárót. Egy csempével kirakott szökőkútban víz csobog. A fűzfáknak már csak a körvonalai látszanak. Simon kabrióját a Rolex® és a Chanel® szponzorálja. A házát a Facebook® és a Google®”, illetve: „Én három dologban hiszek az életben: a proteinben, a súlyemelésben és az igaz szerelemben”), életük minden pillanatát szponzorok által biztosított forrásokból élik, természetesen súlyos árat fizetve mindezért a szponzoráló cégeknek.

Megjelenik a mesterséges intelligencia is

De van szó itt értelmüket mesterséges intelligenciába feltöltő, testüket hátrahagyó emberekről, bűnözőkről, akiknek teljes múltját törlik a memóriájukból (és ezzel a személyiségüket is), majd így helyezik vissza eredeti életükbe, ahol kétségbeesetten próbálják kitalálni, mit követhettek el, csak nőkből álló társadalmakról (ez éppen a címadó szöveg), ahol a férfiakat állatként tartják fogva (egy „menazsériában”), és csak néha, afféle kellemes napiprogram-pontként mennek be hozzájuk kicsit üzekedni velük a nők, olyan világokról, ahol a birtoklás bűn, és olyan közmegvetés, sőt közutálat övezi a gazdagokat vagy egyáltalán a bármilyen földi javakkal bíró embereket, amelyekkel azok képtelenek megbirkózni, bármennyit jótékonykodnak is.

Ami a leginkább lenyűgöző a kötetben, az a teljes mértékű hitelesség: az olvasó néhány oldal után olyan otthonosan bele tud helyezkedni a megrajzolt rettenetes disztópiákba, hogy maga is meglepődik; a szerző a végletekig kidolgozta a részleteket, a leghihetetlenebb, legnehezebben elképzelhető apróságok is ott vannak a szövegben, és ettől a belehelyezkedési ponttól és potenciáltól kezdődően egyszerre hátborzongatóan valóságossá válik minden.

A szereplők teljesen szenvtelenül beszélnek a számunkra nem hogy megdöbbentő, de felfoghatatlanul brutális napi eseményekről, a törvényekről, hiszen nekik ez maga a valóság, és az olvasó rémülten (kapálózva és borzongva) veszi észre, hogy hirtelen… neki is az lesz.

A fülszövegben ez olvasható: 

A könyvben található tizenhárom történet a szépirodalom, szatíra, disztópia és science fiction eszköztárával különböző Amerikákba nyújt betekintést,

és ez teljességgel igaz; hozzátenném még, hogy olyan végérvényesen és félelmetesen sodorja magával az olvasót, mint egy szökőár. Ez pedig óriási érdem egy irodalmi mű esetében. És bár a szerző „a hazámnak” ajánlja a könyvét, mindenkire érvényes történetek szólalnak meg benne. A humorról pedig („Stewartnak szokása olyan dolgokat mondani, amiket később megbán, ezért vált szokásává a válás is”) meg az intellektuális vonatkozásokról („Úgy bámuljuk az unokaöcsénket, mintha egy újradefiniált szó lenne”) még nem is beszéltünk.

Felkavaró, elgondolkodtató, nehéz és rendkívül – jó értelemben véve – hasznos olvasmány az Egy nehéz nap Utópiában című könyv; minden gondolkodó embertársamnak nagy szeretettel ajánlom figyelmébe.

Matthew Baker: Egy nehéz nap Utópiában. Fordítók: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Horváth Norbert, Huszár András, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Pék Zoltán, Sárpataki Ádám, Török Krisztina. Agave Kiadó, Budapest, 2021.

Borítókép: A könyv (Fotó: Agave)