Semmelweis
A Semmelweis-film kapcsán a rendező, Koltai Lajos elmondta: teljesen váratlanul kapott felkérést Lajos Tamás producertől, aki azt mondta: rendezőt keresek, van egy forgatókönyv.
– Az történt, ami nagyon ritkán az életemben: elolvastam és azt mondtam: atyaég, itt meg van írva egy jó történet, jók a dialógusok, szerethető és izgalmas az anyag. Felhívtam a Tamást és mondtam, hogy itt van egy nagy probléma, kérdezte, hogy mi? Az, hogy nagyon tetszik – így Koltai Lajos. – Nem is tudtam, hogy lehet-e egyáltalán Magyarországon csinálni Semmelweis-filmet. Ha nincs az a hős, aki hordozza ezt a nagyon-nagyon nehéz szerepet, akkor nem szabad megcsinálni. És aztán találkoztam Miklóssal. És egyszer, egyetlen egyszer van minden film életében, hogy azt éreztem: igen ő az, és nem lehet más.
Vecsei H. Miklós ebben a filmben tanulta meg, hogy egy ezred másodpercre sem lehet hazudni a kamera előtt.
– A kamera jobban ismer engem, mint én saját magamat, vissza lehet tanulni az ember életét a kamerán keresztül. Két hete forgott a film, amikor jött a szülőszobai jelenet, pár hetes igazi csecsemőkkel – így a színművész. – Megértettem, hogy ez az ember (Semmelweis) örökre elkötelezte magát a csecsemők és a szülőanyák felé.
– Semmelweis szenvedélyesen kutatott valamit, miközben csak az akadályok álltak előtte. De, ami igazán vezette az a szeretet, amit a betegei iránt érzett – mondta a rendező.
– Óvatosan közelítenék ahhoz, hogy a hőseinken és a példaképeinken keresztül tudunk csak csatlakozni egymáshoz, hanem éppen a bukásainkon, a botladozásainkon keresztül – vette át a szót a főszereplő. – Volt egy nagy magyar viszonylat is ebben, hogy ne egy példaképet mutassunk meg, hanem egy EMBERT. A tanár úr ebben segített. Végtelenül fájdalmas szerep volt, de boldog vagyok, hogy megcsinálhattam.
Petőfi
A Most vagy soha című filmről a rendező, Lóth Balázs és a főszereplő, Berettyán Nándor beszélgettek Zavaros Eszter műsorvezetővel.
– Mire ez a film elkészül idén őszre, ez három év az életemből, ez a film, ami egy óriási kihívás volt. Egyetlen nap története, 1848. március 15-e története – árulta el Lóth Balázs.
– Levelezéseket olvastam Petőfiről, ebből nagyon erősen kijött a személyisége – fogalmazott Berettyán Nándor. – Csodás levelek ezek, elképesztő szellemi színvonalon. Aranynak egy odavetett levél, hogy csak sebtében ír, de azt olyan színvonalon. A nehéz az volt, hogy két Petőfi létezik: az egyik, ami a valóságban élt, és a másik, amit mi, magyarok gondolunk Petőfiről, aki a kultuszunkban létezik. Azt szerettem volna, hogy ez ne egy szobor legyen, hanem egy ember, aki ugyanúgy élt. A márciusi ifjak ugyanúgy éltek, buliztak, szerettek. Amekkora lehetőség volt ez a film, akkora felelősség is. Ezeknek a történelmi filmeknek nagyon nagy tétje van. Ha egy olyan történetet csinálunk meg rosszul, ami mindenkit érdekel, annak nagyon nagy tétje van.
– Elkezdtük gyúrni, agyalni, hogy egy olyan történetet tudjunk elmesélni, aminek az utcái nem léteznek, aminek a karaktereitől 200 év választ el minket. Végiggondolni, hogyan éltek, hogyan szerettek, hogyan lehettek boldogok, hogyan csajozhattak, hogyan ugratták egymást. Hogyan lehet ezt közel hozni a mai emberhez, ha beül a moziba egy történelmi kalandfilmre, belegondoljon abba, milyen lehetett egy szép, nemes, igaz ügyért harcolni. És hinni valamiben annyira, hogy akár az életüket is áldozzák érte. Nem vagyok szemérmes: ez a film tele lett akcióval, kalanddal, iszonyú lehengerlő a fiataloknak – magyarázta a rendező, hozzátéve: azon dolgoztak, hogy legyenek néha csöndek, amikor kicsit az ifjakkal tud lenni a néző, amikor megérinti a barátságuk, a szerelmük, a dilemmáik.
– Azon vagyunk, hogy ezeket a fiúkat-lányokat be tudjuk mutatni, amilyenek voltak, de közben mai legyen, de közben lendületes legyen – summázta Lóth Balázs.
Aranycsapat
A Nemzet aranyai című filmről Zákonyi S. Tamás rendező és Märcz Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, egykori szövetségi kapitány beszélgettek.
– Igazi klassz, vagány sportnak láttam mindig a vízilabdát, édesapámmal meccsekre jártunk, vérmes vízilabda-szurkoló lettem. 1997-től beindult a cséphadaró: siker siker hátán – vallotta be Zákonyi S. Tamás. – Knézy Jenő, a legendás sportriporter nekem nagyon jó barátom volt, ő hozott össze az olimpia után Kemény Dénessel, leültünk, beszélgettünk, és egy hétre rá ott voltam a kamerával az uszodában. Így kezdődött 2000-ben a film.
– Szerencsés generáció volt, mert szépen összetalálkoztak ezek a generációk különböző klubcsapatokból. Volt egy álmunk, hogy olimpiai bajnokok leszünk. És aztán jött Dénes, aki még egy lapáttal rá tudott tenni erre a csapatra – elevenítette fel Märcz Tamás, aki kifejtette: ez a társaság nem nagyon riadt meg a feladatoktól és a tehertől. Szinte robbant a csapat 97-től és egyértelmű lett, amit megálmodtak, azt valóra is fogják váltani.
A rendező megjegyezte: van a filmben egy pont, ahol Kemény Dénes, a vízilabda hazai legnagyobb alakja azt mondta: „Van a tehetség, de van az a pont, ahol ha nem teszed bele a munkát, akkor nem fogsz odáig jutni, hogy múljon valami a tehetségeden. A munka az alapja mindennek és az alázat az alapja mindennek.”
– Azért érdemes ezt filmet megnézni a mozikban, mert azzal a céllal csináltam, és remélem, sikerült, hogy ha valaki eljön a moziba, ne pusztán archívokat és beszélgetéseket lásson, hanem egy olyan történetet, ami egy szórakoztató sztori, és akár megírt fikció is lehetne – mondta Zákonyi S. Tamás.
A Svenk mai adását 22.50-kor láthatják a Hír TV-n.
Borítókép: Pillanatkép a Svenk századik adásának felvételéről (Fotó: Hír TV/Svenk)
