Galambos Erzsi a VI. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztiválon vendégeskedett. A péntek délutáni szakmai beszélgetésen Kellerné Egresi Zsuzsanna, a Veszprémi Petőfi Színház kreatív menedzser-igazgatóhelyettese kérdezte az örökifjú művésznőt, aki gyerekkoráról, pályájáról és szeretett kollégájáról, Rátonyi Róbertről is mesélt a közönségnek. A művésznő 1931. december 5-én született, s korából akár több évtizedet is letagadhatna: fizikuma és szellemi frissesége irigylésre méltó.
Elmondta, hogy szegény családba született, de szüleivel és testvéreivel nagyon szerették egymást. Édesanyja postáskisasszonyként dolgozott. Édesapja, Galambos Dezső pedig a híres Arizona mulató portása volt. Ő maga végül négy polgárit végzett el, ezt követően került az egyesületi színészképző iskolába. – Nem voltam még tizennégy éves sem. Mivel decemberi születésű vagyok, engedély kellett ahhoz, hogy a színészképzőbe járhassak. Az iskolát később államosították, így átminősítő vizsgát kellett tennem a színművészeti főiskolán – emlékezett vissza tanulmányaira Galambos Erzsi.
Mozi és mosogatás
A beszélgetés során szóba került a mozi, hiszen Galambos Erzsi már tizenéves korában rajongott a mozgóképekért – különösen, ha volt benne szteppjelenet –, így szívesen töltötte a délutánjait a filmszínházban. Ezért pedig nagy áldozatokat hozott: – Moziba is csak úgy tudtam elmenni, hogy minden vasárnap körbeszaladtam a gangon, hogy kinek kell húsz fillérért elmosogatni – magyarázta.
Elmesélte, hogy egyszer még a vak nagymamáját is elvitte filmet nézni. Ezért otthon édesapja jól leszidta, amire Galambos Erzsi csak annyit felelt: „Rádiójáték, apa, rádiójáték…”
De a balettiskola tandíjára szintén maga kereste meg a pénzt. Nyolc évig járt balettre, ám a szülei nem támogatták e hivatást a költségek miatt. Éppen ezért reggel öt és hét óra között egy pékségben dolgozott, hogy táncórákat tudjon venni – osztotta meg a művésznő a veszprémi operettfesztivál közönségével.
Arra a kérdésre, hogy volt-e kedvenc filmidolja, elmondta, hogy Jávor Pált különösen szerette: – Melyik tizenöt-tizenhat éves lánynak nem kedvence Jávor Pál? – tette hozzá. Vele később – már színésznőként – találkozott, méghozzá a mostani Váci utcai Pesti Színházban, amikor elhívta a teátrum egy spanyol darab szerepére úgy, hogy telefonhívásban nem fedték fel a leendő partnere nevét. Aztán végül élőben találkozott az Amerikából hazatért – az akkor már idősebb és betegeskedő – Jávor Pállal. – Jávor Pál vagyok – mondta. – Galambos Erzsi… Tudja, hogy mennyit mosogattam maga miatt? – idézte fel a találkozást a művésznő.
A nagy szakmai mérföldkő: Kecskemét
– Kecskeméten tanultam meg a szakmát. Ez az időszak tulajdonképpen a második főiskolám volt. Sok szerepet játszottam, és nagyon jó vezetőim voltak. Ott találkoztam a híres és nagy tudású Németh Antallal – a Nemzeti Színház egykori főrendezőjével –, s ő osztott rám először prózai szerepet, méghozzá a Puckot a Szentivánéji álomban.
A színésznőnek ugyanis egy feltétele volt, mielőtt elszerződött a városba: minden évben játszhasson legalább egy prózai szerepet. Galambos Erzsi Kecskemét után az 1960-as évek elején a viszonylag rövid ideig működő budapesti Petőfi Színház tagja volt. E színház művészeti vezetését Szinetár Miklós, zenei vezetését pedig Petrovics Emil vállalta el. – Ebben a színházban indult el a budapesti karrierem – hangsúlyozta Galambos Erzsi. – Sajnos a színház hamar megszűnt, mert musicalekkel próbálkozott. Ezek olyan musicalek, melyeket ma már játszanak, vagy éppen film készül belőlük – tette hozzá a színésznő.
Kaptam szerepeket, kaptam egy színházat és ott kaptam egy férjet is, akit úgy hívtak, hogy Petrovics Emil
– mondta a Petőfi Színházban töltött időszakról Galambos Erzsi.
Pályáját az Operettszínházban folytatta, ahol sok-sok musicalben – például a My fair lady és a Chicago című darabokban – mutatkozhatott be a közönségnek. A szakma legnagyobbjaival állhatott színpadra (miközben maga is azzá vált): – Ha most megkérdeznék, hogy kivel játszottam, én megkérdezném, hogy ki az, akivel nem. Ez pedig óriási szerencse.
„Olyan, de olyan Stázi leszel”
Hamar szóba került Rátonyi Róbert is, hiszen a színész és a színésznő jól ismerték egymást. Galambos Erzsi elmondta, hogy Rátonyi Robi – ahogy ő hívja – csaknem húsz évig volt partnere a színpadon, de játszottak együtt filmben is.
– Tőle is sokat tanultam. Rátonyi tulajdonképpen két ember volt. Volt egy színpadi és egy magánénje. E kettő pedig teljesen különbözött – mondta kollégájáról a művésznő. Kiemelte, hogy a színpadi létről egy nagyon fontos dolgot tanult meg Rátonyitól, mégpedig, hogy akkor is ott kell lenni, jelen kell lenni a színpadon, amikor nem ő van a fókuszban.
Számos külföldi vendégszereplésen vettek részt közösen. Jártak többek között az egykori Szovjetunióban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, de az Amerikai Egyesült Államokban is vendégszerepeltek az Operettszínház társulatával.
Rátonyi Róbert számára nem volt lehetetlen
– állapította meg Galambos Erzsi.
Elmondta, hogy ezt jól szemlélteti az Operettszínház olaszországi turnéja: – Olaszországban vendégszerepeltünk a Csárdáskirálynővel és a Cirkuszhercegnővel. A Csárdáskirálynő címszerepét Gyenes Magda alakította, míg a Cirkuszhercegnőben én játszottam a főszerepet – vezette fel a történetet Galambos Erzsi. Nos, az élet azonban tele van váratlan helyzetekkel: Gyenes Magda disszidált az indulás előtt. Már a színháznál álltak a buszok, nagy késés volt.
– Egyszer csak azt láttam, hogy szinte négykézláb jön fel a Robi a buszra, majd megszólít: „Képzeld, hogy most derült ki, hogy tegnap este disszidált a Gyenes Magda.” Azt kérdeztem, hogy „és?” Erre azt felelte: „Olyan Stázi leszel!” Mondtam neki, hogy olaszul kell tudni. Azt mondta, hogy nem számít, s bízzam rá magam – mesélte Galambos Erzsi. Rátonyi Róbert tanította meg az olasz szöveget. Elárulta azt is, hogy azért, hogy Rátonyi poénjai éljenek a színpadon, az új Stázi legyezőjére írták fel azokat az olasz mondatokat, melyekre a táncos-komikus poénnal válaszolt. Tehát egy legyezőhajtás, egy mondat…
De a művésznő megosztott történeteket a gavallér Rátonyiról, és a színész bravúros szövegíró képességéből is ízelítőt kaphattunk péntek délután. A színésznő egyik fellépése elé – idestova körülbelül negyvenöt évvel ezelőtt – írt Rátonyi egy kis versikét, melyre Galambos Erzsi a mai napig emlékszik, és el is szavalta.
„Kértem az Atyaúristent, hogy az örökkévalóságot velem kezdje…”
Az akadályok leküzdésében és a lehetetlennek tűnő élethelyzetek megoldásában Szent Rita, a reménytelen ügyek szentjének közbenjárását kéri Galambos Erzsi. Elmondta, hogy amikor testvére a fronton és hadifogságban volt, édesanyjával imadélutánokra jártak. – Sokat jártunk Szent Ritához. A bátyám hazajött – mondta a művésznő. Kiemelte, hogy az életben az egyik legfontosabb a hit. – A hit nagyon megváltoztatott, méghozzá úgy, hogy igyekszem senkit sem bántani. S én sem bírom elviselni, ha engem bántanak – tette hozzá.
De Galambos Erzsi levelezésben áll a Jóistennel is. – Azt szoktam neki írni, hogy „Kedves Jósitenem! Ne haragudj, hogy soraimmal zavarlak. Tudom, hogy rengeteg dolgod van, de ha lehetséges, és odafigyelnél egy kicsit rám, ha el tudnád intézni az Atyaúristennél, hogy az örökkévalóságot velem kezdje…”
Az örökifjú díva betekintést engedett a szakmai életútjába és a magánéletébe. Megismerhettük azt a Galambos Erzsit, akinek a humor, a közönség és a család szeretete, valamint a hit szövi át mindennapjait. – Magát az életet mint műfajt imádom – mondta széles mosollyal a művésznő, s úgy tűnik, ebben a műfajban is világklasszis.
