– Irányításával új fejezet kezdődött meg a Magyarságkutató Intézet életében. Kíván-e változtatni a korábban megfogalmazott célokon?
– A Magyarságkutató Intézet egykoron a kormány határozata alapján teljesen kész struktúrát kapott, kijelölt kutatási irányokkal. A korábbi tevékenységek többségét ennek alapján folytatjuk. Ahol szükséges, ott elvégezzük a korrekciót. Főszabálynak tartom, hogy a tudományosság és a tudományetika szabályait maximálisan be kell tartani. Ezért is hoztam létre azt a Tudományos Tanácsadó Testületet, melyben a legkiválóbb hazai tudósok kaptak helyet. Az ő feladatuk, hogy az intézet vezetése által kijelölt tudományos irányokat véleményezzék és kontrollálják.
Korábban nem működött ilyen testület. Mindezek mellett természetesen új témák is megjelennek a munkánkban.
Összességében azt remélem, hogy még többen csatlakoznak azokhoz a jelentős kutatókhoz és tudósokhoz, akik irányításom alatt eddig is támogatták és méltányolták a Magyarságkutató Intézet teljesítményét.
– Melyek a kiemelt kutatásaik?
– Több is van, talán a nagyközönség számára a legérdekesebb az a székesfehérvári osszáriumban lévő hatszáz csont, amely 15 magyar király maradványát rejti. Célunk, hogy a tudomány eszközeivel azonosítsuk uralkodóinkat, amelyre már megvannak a tudományos lehetőségeink is.
Az Árpád-házi uralkodók férfi tagjaira vonatkozó jellegzetes génszakaszt még az Országos Onkológiai Intézetben határoztuk meg.
Ennek alapján pontosan meg lehet határozni, hogy Árpád-leszármazotté-e a vizsgált csontváz. A problémát az okozza, hogy nem tudjuk, hogy közülük ki kicsoda volt. Ebben az nyújthat segítséget, ha az Árpád-házi királyok és hercegek közvetlen rokonai – szülők, testvérek, gyermekek – maradványaiból veszünk további mintákat, és összehasonlítjuk velük. Hasonló a helyzet a nem Árpád-leszármazott királyokkal.
Ezért Európa-szerte meg kellett keresni azokat a templomokat, kolostorokat, ahol nyugszanak. Az ő DNS-ük és a Székesfehérváron fennmaradt csontmaradványok DNS-vizsgálatával azonosíthatók lesznek az uralkodók.
E célból levéllel fordultam kilenc különböző európai egyházmegye vezetőjéhez, kérve őket, hogy a referenciaszemélyekből a mintavételt engedélyezzék. Kérelmemhez Erdő Péter bíboros úr nagylelkű támogató levelét is csatolhattam, aki mindvégig tudós attitűddel támogatta a kezdeményezést. Három helyről már meg is érkezett a válasz. A maradványok azonosítása azonban még nem a végcél.
Székesfehérváron a mostani romkert területén szeretnénk létrehozni egy olyan nemzeti emlékhelyet, amely méltó a magyar királyokhoz és a magyar nemzethez.
– Az archeogenetika forrásbázisa a csontok. Folytatódnak a régészeti feltárások is?
– Természetesen! A Kárpát-medencén belül és kívül is gondolkodunk feltárásokban. A Mongóliával megindult együttműködést kibővítve folytatódik tovább a következő időszakban. A magyarság szempontjából lényeges régészeti helyszíneken alakítunk ki együttműködéseket, így Kínával, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal és a Kaukázus országaival. Előrehaladott tárgyalásaink vannak az örményekkel és grúzokkal is, területeiken további, a magyarság számára jelentős lelőhelyek lehetnek.