A kötet tizenöt kis sztorit tartalmaz a Virág család életéből, gyerekekkel, anyukával és apukával, nagyszülőkkel, rokonokkal és a rokonok barátaival, no meg természetesen a kutya, ő adja ugyanis a történetek egy részének sava-borsát, a másik részében pedig ő a kacagtató megoldandó konfliktusok és cuki problémák forrása.
Ezek egy normális család normális problémái, mégis vannak jelenségek és történések, amelyek egyedivé teszik ezt a famíliát – kedvencem a lepkékért lelkesedő nagymama és a könyvtáros nagypapa, akinek minden vágya, hogy egyszer ő is villamost vezethessen, és aki – jó könyvtároshoz méltó módon – a kertben is könyveket tart:
Igaz, ami igaz, Nagypapáék kertje elég zsúfolt volt. Ott volt a nagy almafa, a hintaágy, nyugágyak, a homokozó, a lepkeház, és akkor még a fészerről nem is beszéltünk, illetve Nagypapa vízhatlan könyvespolcáról a kertben, hogy mindig kéznél legyen egy-két olvasnivaló.
A mesék egy része afféle répamese (nagyanyó húzta nagyapót – csak itt éppen többnyire a kutya csinál valamit, aminek sorban mindenkire nézve következménye és tennivalója lesz: nyugalmi helyzet – kalamajka, amelyet többnyire a kutya vagy a kisgyerek csinál, okoz – megoldási kísérlet, melynek során mindenki aktivizálódik – megnyugtató végkifejlet), a másik fele klasszikus családtörténet tényleg és valódi szívmelengetéssel:
Betti ilyenkor minden egyes balett-társának névre szóló mézeskaláccsal készült. Anya gyúrta be a tésztát, Betti szaggatta. Anya írta a feliratot, Betti pöttyözte a szélét. Ilyenkor a lakást édes, szívmelengető mézeskalácsillat töltötte be, aminél kellemesebb érzést Betti el sem tudott képzelni. A legszebb része volt az ünnepnek ez az illat. Betti annyira kedvelte, hogy húsvétkor, szilveszterkor, de még farsangkor is képes volt rávenni Anyát, hogy süssenek együtt mézeskalácsot.
Ami a klasszikusságot tovább színezi, az nem más, mint a gyerekkönyvek részéről megszokott toposzok bátor kiegészítése: szó esik itt válásról is (az egyik balett-társ családjában: „…azért is bánatos volt, mert tudta, hogy az apukájának szánt meghívót úgyis feleslegesen adja oda. A papája nem jön el. Két éve balettozott, és eddig csak egyszer látta őt táncolni. Utána jött a válás, aztán az apukája újraházasodott, és rögtön utána megszületett Sára kistestvére. Onnantól pedig ő, a »régi« gyerek, mintha már el is felejtődött volna. Sára legalábbis így érezte. Ha az apukájánál volt, minden a kisbaba körül forgott, tőle meg sem kérdezték, hogy érzi magát. Még csak egy olyan unalmas kérdést sem kapott, hogy mi volt a suliban”), de szó esik az alkalmankénti pénztelenségről is („Arra is volt példa, hogy Diótörő Apának és Anyának segített, amikor gondterhelten hajoltak a havi kiadások fölé, és azt számolgatták, vajon el tudnak-e utazni egyáltalán nyaralni legalább belföldre”).
Ezekről mind kedvesen és ízlésesen szól a könyv, amely egyébként tele van mindenféle finomsággal (sőt, „egymáshoz nem passzoló finomságokkal” is, ami a torkoskodni óhajtó gyerekek kedvence), kedves humorral („– Egy sündisznó! – üvöltötte el magát Brúnó. mert közben ő is befutott. – Apa, süniii! – kukorékolt Betti. – Apa nem egy süni, bár néha igen szúrós tud lenni, de lássuk, milyen állatot találtatok! – trappolt oda Apa is”, illetve: „– Nem hiszem el! – csúszott ki először Brúnó száján. – Bosszantó! – jegyezte meg Apa is. – Peckesek vagyunk! – mondta Betti. – Pechesek bizony, igazad van! – javította ki Anya”) és sok-sok szeretettel.
Ezt talán az almás pitéhez is nélkülözhetetlen almafa fejezi ki legszebben: „Az almafa sok helyet foglalt, mégsem bánták, hiszen azt jelképezte, mennyire szépen bővül a család, hány ága van, és milyen gyönyörű, kora nyári terméseket hoz. Nagyi mindig megsimogatta a fa törzsét, ha kiment a kertbe. Nagypapa pedig verseket olvasott fel neki, hogy növekedésre buzdítsa. Ez az almafa jelképzete a család erejét és összetartását.” Meggyőződésem, hogy nagy – és egyre inkább növekvő – szükségünk van ilyen könyvekre gyermekeink számára.
Finy Petra: Almás pite. Mesék családi ünnepekről és együttlétekről. Rajzolta: Bogdán Viki. 21. Század Kiadó, Budapest, 2023.
Borítókép: Finy Petra (Fotó: Tumbász Hédi)
