A szerző egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, ez a regény a bűnről szól. Most azonban elmesélte, meglepően sokféle értelmezésre ad lehetőséget a kötet. Amióta az utcán van, számos olvasója számolt be arról, mit adott neki a könyv. – Vannak, akik generációk konfliktusát látják a regényben, mások inkább azt találták fontosnak, vajon milyen szabadsága van egy nőnek, ha élete közepén rájön, hogy boldogtalan. Van-e lehetősége váltani úgy, hogy ezt elfogadja, fel tudja dolgozni a környezete. Megint mások a pszichológusok közé fészkelődött sarlatánság veszélyeit azonosították a könyv kapcsán, és olyanok is voltak, akik azon gondolkoztak el, vajon a politikai befolyás tényleg annyira erősen jelen van-e a mindennapokban, ahogy ábrázoltam.
A kötet története egy lassan kikerekedő tragédia. Áron a felnőttkor küszöbén sorra éli át a legsúlyosabb csalódásokat: elhagyja az anyja, átveri a barátja, megcsalja a szerelme, az alkohol felé fordul az apja, s mivel ő sem tanulta meg, hogyan birkózhat meg a nehézségekkel, egész életét hazugságként utasítja el. Azt hinnénk, jelentősen javul a helyzet, amikor egy híres pszichiáter segítségét kéri a talpra álláshoz, ám hamarosan kiderül, a terápia – noha látszólag sikeres – valójában még távolabb viszi hősünket az élhető vagy élni érdemes élettől. Meg kell tapasztalnia, hogy a mester által hirdetett gyógymód valójában sarlatánság, üres ígéret, hiszékenységéből építkező szélhámosság. A pszichiáter, illetve most már Áron által kínált válasz az élet számos nehézségére valójában ugyanaz, amit apja talált amikor a család szétesett: menekülés a kábulatba. A terápiának lényeges eleme a drogfogyasztás, s Áron, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy élete valójában most sem más, csak hazugság, maga is egyre több drogot fogyaszt. Ám egy ilyen döntésnek megvannak a következményei.
Egyszer volt alkalmam drogosokkal beszélgetni. A sok hasonló vélemény közül kiemelkedett egy láthatóan nagyon művelt vagy erős önreflexiójú fiatal gondolata:
A drogos már az első komolyabb repülés előtt eldönti, hogy ezt akarja, a valóságot meg nem akarja. Ez döntés. Nem sodródás
– magyarázta végtelen határozottsággal. El is hittem neki.
A regénybeli Áron ugyan nem hoz ennyire egyértelmű döntést, de azt azért világos: eddigi életével szakítani fog. Nem tudja szegény, hogy az eddigi, az maga az élet. Ami azon kívül van, az valami más.
De most nézzük meg ezt a történetet a másik oldalról is! Ha olvasva így kerekedik ki az elbeszélés, írva egészen másféle ívet láthatunk.
2016-ban Hanthy Kinga nagy hatású riportban dolgozta fel azt a hátborzongató esetet, amikor egy fiatalember meztelenül, bedrogozva levetette magát egy szállodai szoba erkélyéről. Akkor feltárta a szörnyű történet minden feltárható részletét, ám a feltárhatatlan összefüggések nem hagyták nyugodni. Ugyanakkor a szerző mindig, minden nyilatkozatában hangsúlyozza, az Életre szóló ajándék nem riportkönyv, nem folytatása vagy részletesebb kidolgozása a 2016-os tényfeltáró munkának, hanem fikciós elbeszélés, amelyhez a 2013-ban történt rejtélyes öngyilkosság csak az alapanyagot adta. Hogy mi ragadta meg annyira a tíz évvel ezelőtti tragédiában, arról így nyilatkozott lapunknak: – A meztelenség. Miért vetkőzött le az illető, mielőtt kiugrott az erkélyről? Ilyesmit az ember nem tesz ok nélkül, még akkor sem, ha előtte kábítószert fogyasztott. Az is elgondolkodtatott, hogy pontosan abban az órában és percben tette, amit tett, amelyben 29 évvel azelőtt világra jött. E körülményekre próbáltam a magam módján magyarázatot adni a könyvben.
Szóval a könyv egyfajta nyomozás. Következményeket látunk, következményekről tudunk, és a szerző a sejthető, feltételezhető vagy elképzelhető okokat gyűjtötte össze, rakosgatta egymás elé, míg végül kikerekedett a regény vége, közepe, eleje.
– Nem vagyok író – szögezte le Hanthy Kinga.
Újságíró vagyok, aki regényt írt amelyik, remélem, olvasmányos, érdekes, tanulságos és letehetetlen.
Ebben megerősíthetem a szerzőt. Nekem sem kellett az elolvasáshoz egy délutánnál sokkal több idő, ám a történet mégis hónapokra ad elmélkednivalót.
Borítókép: Hanthy Kinga portréja (Fotó: Kurucz Árpád)
