Magyar dalt is játszott a Roxette Budapesten

Bánhatja az, aki kihagyta a keddi Roxette-koncertet. A világhírű svéd zenekar november 4-én Budapesten is bebizonyította, hogy képes volt talpra állni legendás énekesük, Marie Fredriksson halála után. A frontemberen, Per Gessle-n semmit nem fogott az idő, az új énekesnő, Lena Philipsson pedig maga a profizmusba oltott alázat. A zenekar ráadásul egy, a Queenhez mérhető meglepetéssel is készült a magyaroknak.

Roxette, Budapest 2025. november 4. Forrás: A szerző felvétele

Úgy tűnik, a Roxette megtalálta Marie Fredriksson utódját Lena Philipsson személyében. A Papp László Sportarénában adott keddi koncerten pedig nyilvánvalóvá vált az is, hogy:

az új énekesnő is megtalálta a helyét a jól összeszokott, egytől egyig profi zenészekből álló csapatban. 

Ez nagy megnyugvás a rajongótábornak, mert a legendás, csillogó hangú Marie óriási űrt hagyott maga után 2019-ben. Pernek is öt év kellett, hogy újra közönség elé tudja vinni a Roxette-dalokat, amelyek sokunk fiatalságának meghatározó zenei fundamentumait jelentették. A koncerten meg is lett köszönve a zenekar melletti kitartás az egybegyűlt magyar kemény magnak.

Nagyjából fél ház fogadta most Budapesten a világhírű svéd zenekart, ami egyértelműen a bizonytalanságnak tudható be. Meg vagyok győződve, hogy a régi rajongók egy része Marie Fredriksson hiánya miatt nem jött el végül, ahogy abban is biztos vagyok, hogy az utolsó percig tipródtak, hogy vegyenek jegyet, vagy nem. Hogy csalódás lesz-e a koncert az új énekesnővel, vagy csoda? Magam is így voltam vele, és meg kell vallanom: igen jól teljesített a zenekar.

Egy új korszak nyitánya

Persze nyilvánvaló, Marie Fredrikssonnal lezárult egy óriási, dicsőséges korszak, hiszen személye és hangja elválaszthatatlan volt a Roxette-től. De a zenekar mostanra bebizonyította, hogy fel tud állni, tovább tud lépni, magához tért, mert a régi énekesnő sem állt volna le soha.

Igen megható volt, amikor Lena Philipsson Marie emlékének ajánlotta fel az együttes egyik legismertebb dalát, az It Must Have Been Love-ot (Szerelemnek kellett volna lennie) és be is vallotta, hogy mennyire mélyen tisztelte elődjét. Ekkor már tudtuk, hogy minden a helyén van a csapatban.

A nőies Lena, aki országában szupersztárnak számít, és többször is elnyerte a legjobb svéd előadó díját, meggyőzően teljesített a színpadon testhez simuló, párducmintás miniruhájában, miközben más hangtartományban adta elő a dalokat, mint azt ismertük. A művésznő korábban így nyilatkozott a finomhangolásról: 

Ami azt illeti, bizonyos dalok hangnemeit megváltoztattuk, hogy passzoljanak a hangtartományomhoz. Marie hangfekvése alapvetően magasabb volt, mint az enyém, és ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül a műsor összeállításakor. De ezek csupán apró finomhangolások voltak, semmi drasztikusra nem kell gondolni.

 

Marie után egy karcosabb hang

Lena Philipsson hangja valójában karcosabb is, mint gondoltam (hasonlít a Keresztes Ildikóéra), de ettől függetlenül jól hozzáidomult a számokhoz. Persze jó lett volna, ha a keverőpultnál több kakaót kap az énekesnő sávja, de ettől függetlenül azért minden átjött.

Már a müncheni koncerten is nagy volt az összhang Fotó: DPA/Felix Horhager

A zenekar egy húszszámos setlistet nyomott le az Arénában a közönség legnagyobb örömére. 

Az 1991-es Joyride című albumról ismert The Big L. (The Big Love) című pörgős nótával indítottak, ami annak idején kislemezen is megjelent, majd sorra jöttek a legnagyobb slágerek. Ebből a Roxette-nél ugyanis rengeteg van, nem lepődtünk volna meg, ha éjjelig játsszák őket. Mert aki ismeri a banda albumait, az tudja, hogy:

a Roxette óriási erénye a kortalan hangzás, a rengeteg fülbemászó, igényes hangszerelésű rockos-popos szám, és a megannyi ballada, amelyekbe minden koncerten tudnak valami pluszt belevegyíteni. Így volt ez a korábbi magyarországi fellépéseiken is.

A zenekar frontembere, az énekes-gitáros Per Gessle minden tekintetben hozta a régi fílinget, hiszen sem a jellegzetes színpadi mozgása, sem a hangja nem változott – szerencsére. Jelenleg ő a banda origója, aki olyan nagyszerű alapemberekkel játszott most is, mint szintén gitáros Jonas Isacsson, a basszeros Magnus Börjeson vagy a szólógitáros Christoffer Lundquist (Gessle szerint az utolsó „svéd hippi”), aki a húrok közé csapva egyszer csak el kezdte játszani a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat. Lám, a Roxette-tel is lett egy olyan szoros kapcsolódási pontunk, mint annak idején a Queennel, 1986-ban. Épp abban az évben, amikor a Roxette megalakult.

Meg kell említeni a billentyűs, Clarence Öfwerman tűpontos játékát is, aki már a kezdetektől, vagyis a debütáló Pearls of Passion albumtól a zenekar mellett van, és aki természetesen svéd vasakon, azaz Nord színpadi zongorákon játszott Magnus „Norpan” Eriksson ütemeire. De ne feledkezzünk meg Dea Norbergről sem, aki a háttérvokált adta. 

Listen to Your Heart – örökké

Így teljes a kép a Roxette-ről, amely november 4-én mindenféle sallangtól, figyelmet elvonó LED-ektől és túlzó fénytechnikától mentesen, tíz év után ismét megsimogatta a lelkünket, és megerősített abban, hogy a mát leuralni hivatott rágógumizene csak egy múló hóbort. A Listen to Your Heart, a Sleeping in My Car, a Fading Like a Flower vagy a záró opus, személyes kedvencem, a Queen of Rain mindig ott fog szerepelni a valaha megszületett legjobb zeneszámok között, még ha nem is játsszák őket már szakmányban a kereskedelmi rádiók.

A Roxette remélhetően minél előbb, akár már jövőre visszatér majd Magyarországra. Ám akkor már jobban és többen meg kell tiszteljük őket, hiszen 2026-ban a 40. jubileumát fogja ünnepelni az örökifjú zenekar. Per, Lena és a többiek: várunk vissza benneteket!