
A zenekar egy húszszámos setlistet nyomott le az Arénában a közönség legnagyobb örömére.
Az 1991-es Joyride című albumról ismert The Big L. (The Big Love) című pörgős nótával indítottak, ami annak idején kislemezen is megjelent, majd sorra jöttek a legnagyobb slágerek. Ebből a Roxette-nél ugyanis rengeteg van, nem lepődtünk volna meg, ha éjjelig játsszák őket. Mert aki ismeri a banda albumait, az tudja, hogy:
a Roxette óriási erénye a kortalan hangzás, a rengeteg fülbemászó, igényes hangszerelésű rockos-popos szám, és a megannyi ballada, amelyekbe minden koncerten tudnak valami pluszt belevegyíteni. Így volt ez a korábbi magyarországi fellépéseiken is.
A zenekar frontembere, az énekes-gitáros Per Gessle minden tekintetben hozta a régi fílinget, hiszen sem a jellegzetes színpadi mozgása, sem a hangja nem változott – szerencsére. Jelenleg ő a banda origója, aki olyan nagyszerű alapemberekkel játszott most is, mint szintén gitáros Jonas Isacsson, a basszeros Magnus Börjeson vagy a szólógitáros Christoffer Lundquist (Gessle szerint az utolsó „svéd hippi”), aki a húrok közé csapva egyszer csak el kezdte játszani a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat. Lám, a Roxette-tel is lett egy olyan szoros kapcsolódási pontunk, mint annak idején a Queennel, 1986-ban. Épp abban az évben, amikor a Roxette megalakult.
Meg kell említeni a billentyűs, Clarence Öfwerman tűpontos játékát is, aki már a kezdetektől, vagyis a debütáló Pearls of Passion albumtól a zenekar mellett van, és aki természetesen svéd vasakon, azaz Nord színpadi zongorákon játszott Magnus „Norpan” Eriksson ütemeire. De ne feledkezzünk meg Dea Norbergről sem, aki a háttérvokált adta.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!