
Az előadás pedig... Hát az magával ragadó. Színes, lendületes, áradó, sőt merem állítani, katartikus. Az embernek az az érzése, hogy kezd megérteni valamit abból a wagneri szellemből, ami miatt ezek az operák másfél évszázada nem mennek ki a divatból. Hiába telt el az első bemutató óta százötven év, a régiek is és a mai nézők is azzal ballagnak ki a dalszínházból A walkür után, hogy hát igen... a bátorság, a helytállás, még inkább a szeretet bátorsága, a felelősség amivel szeretteink ki nem mondott vagy akár kényszerből megtagadott szándékainak is tartozunk – olyasvalami, amit mindannyiunknak vállalnunk kellene. Hmmm... Ha elég bátrak volnánk hozzá...
Borítókép: A walkürök vágtája (Fotó: Operaház)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!