Január 22-e jeles nap: Kölcsey ekkor tisztázta le a nemzeti himnuszunkat, de ami még fontosabb, világszerte ekkor ünneplik a magyarok évezredes kulturális hagyományait és értékeit. Ez alkalomból léptünk be mi is a Karmelita Kolostor Beethoven-termébe – koncertre jöttünk január 19-én. Azonnal meg is kapta tekintetünket Kisléghi Nagy Ádám festménye, a Sacra conversazione (Szent beszélgetés), melyről Bach, mint „legnagyobb Isten-bizonyíték” tekint le ránk sokat sejtetően: ő már hallotta Tóth-Vajna Zsombor és a Harmonia Caelestis főpróbáját. S mi is felkészülünk arra, hogy elmerüljünk a mennyei harmóniákban.
Nem szoktak magyar barokk zenéről beszélni. Bach – most hátunk mögött –, Handel, Telemann... ilyen nevek ugranak be mindenkinek hirtelen, de egyiket sem kötjük hazánkhoz. Pedig volt egy hercegünk, Esterházy Pál, aki igazi polihisztorként nemcsak hadvezér volt és művészeti mecénás, hanem maga is festett, írt, sőt komponált.
Ő állította össze a Harmonia Caelestis (Mennyei Összhang) gyűjteményt 1711-ben 55 egyházi kantátából és motettából, Istent dicsőítő énekes művekből. Igaz, úgy tudjuk, hogy végül udvari zeneszerzői zenésítették meg a latin szövegeket, de magyar kötődése elvitathatatlan.
Főleg a mai napon! Talán nem volt véletlen a választás, hogy a Harmonia Caelestis szólaljon meg, az „összhang” több szálon is észrevehető: magyar kultúrát ünnepeljük azon a napon, mikor a magyar reformkor új identitást teremtett magának, azzal a művel, ami a barokk korban is kijelöli a helyét.
Előttünk, a színpadon a gyűjteményéről elnevezett Harmonia Caelestis együttese. Tóth-Vajna Zsombor dirigál, a Kolostor orgonájánál pedig ikertestvére, Tóth-Vajna Gergely ül.
A koncertet két félidőben állították össze, hiszen az 55 műből 27-et adnak elő. Ezek általában szoprán vagy alt hangra íródtak, vonósokkal kísérve, de helyet kaptak a kötetben nagyobb apparátust, kórust, trombitákat és üstdobot és orgonát. Fel is mérjük azonnal az előadókat.
Szoprán szólistaként a Kossuth-díjas Miklósa Erika mellett ott ül Horti Lilla, Zemlényi Eszter, akik a kötet jelentősebb szoprán kantátáit éneklik. Krajnyák Dalmáé az altművek kellemesen melengető tételei, illetve a kórust kiegészíti még Tötös Roland (tenor) és Najbauer Lóránt (basszus). A Harmonia Caelestis Barokk Zenekart Tóth-Vajna Zsombor és Tóth-Vajna Gergely alapította 2015-ben fiatal zenészekből. Alakulásuk óta több sikeres koncertet adtak itthon és külföldön, rendszeres vendégei a Fertődi Esterházy kastélynak is. Consort, azaz mindig annyi zenész van a színpadon, amennyi az adott repertoárhoz kell. Örömünkre most az énekkar, vonósok, virginál, orgona és csembaló mellett felsorakozott három trombita és timpani is.
Amint felcsendültek a kezdő akkordok, nem tudtuk nem elengedni magunkat. Esterházy – vagy szerzőinek – harmóniája mennyei nyugalommal burkolta be a telt házas Beethoven-termet. Sajnáltuk, hogy már nem szokás ezen műveket szalonkörülmények között hallgatni: fel akartunk állni, andalogni az oszlopok között egy kupa borral, belebújni képzeletben a csembalóba, a cselló húrjai közé, együtt felemelkedni a trombiták hangjával – szinte azonnal ellazultunk. A teremnek tökéletes akusztikája volt ehhez a műhöz.
A koncertek szünetétől mindig félünk: elmúlik vajon a varázs? Hozzá kell szoktatni magunkat? A második félidő sem adta alább. A zene azonnal ölbe vett minket, majd a motetták után a teljes apparátus heroikus zengése búcsúztatott, s mi további sok sikert kívántunk Zsombornak: február 18-án ő lesz az első magyar , aki szóló orgonaestet ad a londoni Westminsteri apátságban.
Borítókép: Tóth-Vajna Zsombor dirigálja a Harmonia Caelestis barokk zenekar (Forrás: Várkapitányság)
