– A Budavári Palotanegyed újjáépítése évekkel ezelőtt kezdődött el a Nemzeti Hauszmann Program keretében. Milyen állapot jellemezte az építés előtti időszakot, hol tart ez a folyamat?
– A 2019-ben elindult Nemzeti Hauszmann Program valójában a Nemzeti Hauszmann Terv folytatása. A II. világháború után nemcsak a Budavári Palota, hanem a Budavári Palotanegyed több emblematikus épülete – például a Vöröskereszt-székház, a József főhercegi palota, vagy éppen a Lovarda – is megsérült. S habár súlyosan rongálódtak ezek az épületek, mégsem voltak menthetetlen állapotban. Azonban a háborút követő időszakban lett volna lehetőség a helyreállításra, ez elmaradt és egyszerűen elbontották a megsérült épületeket. E döntés mögött egy ideológiai megfontolás húzódott meg: mindent, ami az Osztrák–Magyar Monarchiára és az arisztokráciára emlékeztet, azt el kellett tüntetni. Ennek megfelelően inkább a palota középkorra fókuszáló átalakítása kezdődött el. Példának okáért még a homlokzatról is eltűnt minden olyan díszítőelem, mely azt az úgynevezett Hauszmann-kori állapotot idézte volna. De a kupolát szintén egy sokkal egyszerűbb formában állították helyre a második világháború után, s lekerült róla a Szent Korona mása is. Úgyhogy a Nemzeti Hauszmann Program célja az, hogy a Budavári Palotanegyedet és benne a palotát a Hauszmann-kori állapotában állítsa helyre.
Az elmúlt években már látványos eredményeket értünk el: újjászületett a Lovarda és a Főőrség épülete, de három emblematikus helyszín megújítása még folyamatban van: a József főhercegi palota, az egykori Vöröskereszt egylet székháza, valamint a Honvéd Főparancsnokság. Az újjáépítéssel jól haladunk, mindegyik elérte szerkezetének legmagasabb pontját, így megtarthattuk azok bokréta-ünnepségét is.
Fontos mérföldkő volt a Szent István-terem újraalkotása, mely pedig annak a díszteremsornak a része, ami Hauszmann Alajos korában épült és Európa második leghosszabb amfiládja volt – a versailles-i kastély után. Hauszmann a nagy magyar uralkodóházaknak szentelte a dísztermeket, ezzel is emléket állítva nekik. Az Árpád-ház kiemelkedő alakjait felvonultató Szent István-terem már akkor az egyik legfontosabb helyiség volt, hiszen a magyar iparművészet csúcsteljesítményének számított. Nem is csoda, hogy A párizsi világkiállításon – 1900-ban – egy Grand prix-díjat is magáénak tudhatott, ami a nemzetközi szakmai rendezvény egyik legrangosabb elismerése. E díszterem teljesen megsemmisült a háborúban és csak egyetlen eredeti darabja maradt meg. Az újraalkotás során apró lépésekben, elemenként kellett haladni. A hiteles helyreállításban óriási segítség volt az a darab Zsolnay-kerámia, amely egykor a terem kandallóját alkotta. Ugyanis amikor a palota romjait annak idején eltakarították, egy kislány megtalálta a szóban forgó színes csempedarabot, amelyet haza szeretett volna vinni. S mivel az édesapja ott dolgozott, engedett a gyermeke kérésének. Ezt követően évtizedeken keresztül őrizték ezt a darabot s amikor a hölgy megtudta, hogy megkezdődött a Szent István-terem rekonstrukciója, odaadta a szakembereknek nemcsak a kályha, de a terem rekonstrukciójában egyaránt mérföldkőnek számító darabkát. Ennek színeiből ugyanis – a fényképek segítségével – a terem díszítésére, berendezésére is tudtak a mesterek következtetni. Éppen ezért nagy kihívás és többéves kutatómunka eredménye az, hogy egyáltalán a történészek és művészettörténészek elkezdhették a tervezést.
– A fejlesztési- és felújítási program turisztikai értékét mutatja, hogy Budapest – és azon belül a Budavári Palotanagyed számos épülete – a tekintélyes amerikai lap, a Time által minden évben összeállított, A világ legnagyszerűbb helyei című listáján szerepel idén. Mit jelent felkerülni egy ilyen illusztris listára?
–Valóban, a neves összesítésben külön szerepelt most a Budavári Palotanegyed több megújult helyszíne: a Szent István-terem, a Karakas pasa tornya és a Főőrség épülete is. Nagyon örülünk, hogy a Nemzeti Hauszmann Program nemcsak a magyarok, de a külföldiek figyelmét is felkeltette. A Time újságírói állítják össze ezt az ajánlót, akik megfordulnak szerte a nagyvilágban, s ők nevezhetnek csak desztinációkat. A végleges ötvenes listát pedig a szerkesztőség állítja össze.
A lap különszáma körülbelül ötvenmillió példányszámban jelenik meg, ez pedig már turizmusszakmai szempontból is izgalmas, hiszen a turisták, valamint az utazásszervezők folyamatosan keresik az újabb és újabb helyszíneket, ahova érdemes ellátogatni.