Iancu Laura erre reagálva a modern technológiák jelentette veszélyt kezdte jellemezni, s utalt arra: ezek miatt ma már az ember maga is mechanikussá vált. „Ebben a pillanatban ezt veszélynek látom, más viszont lehetőségnek nevezi ugyanezt. Úgy gondolom, hogy az ember sajnos el tud menni az élete mellett, ha a gépek társaságában időzik, tehát le tud élni akárhány évtizedet úgy, hogy érdemben nem reflektál a saját létezésére” – vetette fel Iancu Laura, aki a modern kor veszélyeit nem szűkítette le az információtechnológiára, hanem a gyógyszeripar kínálta túlzott lehetőségektől is óva intett.
A fájdalmat lehet csillapítani gyógyszerrel, a kríziseket el lehet némítani, nem létezővé lehet tenni mindenféle kábító dolgokkal, szóval valójában nagyon sok lehetőséget és módszert felkínál a posztmodern kor az embernek arra, hogy ne mélyebb kérdésekkel foglalkozzon. Aki meg az igazi kérdéseket keresi, azokra gyanakodva tekintenek, sokszor még betegséggel is hírbe hozzák őket
– mondta Iancu Laura, aki mondanivalóját rögtön egy olvasmányélménnyel is alátámasztotta.
– Olvastam egyszer valahol, hogy ha a középkori szenteket a mai tudományos, pszichológiai mércével mérnék, akkor mindegyiket pszichopatának vagy pszichés betegnek kellene diagnosztizálni, s rögtön el kellene őket zárni az egészséges társadalomtól, mert annyira megfordult azóta egy másik irányba a világ. Holott azt gondolom, hogy semmi, de tényleg semmi nem fontosabb az ember életében, mint az, hogy találkozzon önmagával, megismerje önmagát, megszeresse önmagát és azonosuljon önmagával – vallotta meg a Poétikon számára adott interjújában az író és néprajzkutató.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!