Ma pszichopatának minősítenék a középkori szenteket

Ezen a héten a Poétikon vendége Iancu Laura író, költő, néprajzkutató volt, akivel Az olvasmány az éjszakai cselekedeteiből című regényéről, néprajzi munkáiról és arról beszélgetett a műsorvezető, Viola Szandra, hogy a technológia használata hogyan gépiesíti el magát az embert is.

A Poétikon vendége Iancu Laura, író, költő, néprajzkutató volt Forrás: Mediaworks

– Megnéztem egy videófelvételt, ami a Magyar Napló könyvesboltban készült. Az ott tartott könyvbemutatódon úgy nyilatkoztál, hogy annak a könyvnek a krízise évek óta él benned. Mi is ez a krízis pontosan? – indította a beszélgetést a Magyar Nemzet Videa-csatornáján elérhető adás műsorvezetője, Viola Szandra.

Viola Szandra vendége Iancu Laura volt a Poétikonban (Forrás: Mediaworks)

Az olvasmány az éjszaka cselekedeteiből című könyvemről beszéltem akkor, amit a Covid alatt írtam. A járvány három éve, ami sok elfojtással járt, nagyon emlékeztetett engem a gyermekkorom környezetére. Ezt a fajta létezésmódot pedig már a gyermekkoromban is nehezen éltem meg a Ceausescu-diktatúra alatt

– kezdte a regény megírásának indítékait Iancu Laura.

– A politikai környezet vonta maga után ezt az érzést az akkori Romániában? Vagy a szegénység, amiben akkor éltek az emberek? Vagy a szigorú szokások? – kérdezett rá a diktatúra atmoszféráját alakító körülményekre Viola Szandra. – A szokások kérdésének felvetése nagyon reális, nagyon is ide kapcsolódik. A tradíció viszont számomra szent dolog, tehát még csak játékból sem mondanék rossz jelzőket rá. De valóban: az idők folyamán ki tudnak alakulni olyan szokások, egy közösséget érintő íratlan törvények, amelyek képesek fojtogatni az embert – ismerte el Iancu Laura, aki a diktatúrától függetlenül még az egyház vagy a vallás hatására is felhívta figyelmet, jelezve: soha nem a vallás diktálta erkölcsökkel van a probléma, jóllehet az erkölcsiség aspektusa olykor már túlzottan is hangsúlyos. Ő viszont úgy véli: erkölcsös életet csakis úgy lehet élni, ha az ember biztonságban érzi magát, nem pedig fenyegetettségben. Mert egy bosszúálló istennek nagyon nehéz szolgálni – tért ki Iancu Laura azokat a hatásokra, amelyek a gyermekkorát alapvetően meghatározták.

„A költészetednek is központi eleme az istenkeresés, illetve az említett, Az olvasmány az éjszaka cselekedeteiből című művedben is jelen van ez a téma. Ezenkívül Népi teológia és megélt vallásosság címen megjelent egy néprajzi munkád is, úgyhogy nagyon izgalmas párhuzamokat lehet találni az istenhitre a munkásságodon belül. Szerintem nincs olyan ember, aki egyfajta magánmitológia nélkül tudna élni, csak legfeljebb nem írja ezt le” – jegyezte meg a műsorvezető, aki ezt követően a megfelelő önismeret kialakulását gátló tényezők kérdését hozta szóba.

Iancu Laura erre reagálva a modern technológiák jelentette veszélyt kezdte jellemezni, s utalt arra: ezek miatt ma már az ember maga is mechanikussá vált. „Ebben a pillanatban ezt veszélynek látom, más viszont lehetőségnek nevezi ugyanezt. Úgy gondolom, hogy az ember sajnos el tud menni az élete mellett, ha a gépek társaságában időzik, tehát le tud élni akárhány évtizedet úgy, hogy érdemben nem reflektál a saját létezésére” – vetette fel Iancu Laura, aki a modern kor veszélyeit nem szűkítette le az információtechnológiára, hanem a gyógyszeripar kínálta túlzott lehetőségektől is óva intett.

A fájdalmat lehet csillapítani gyógyszerrel, a kríziseket el lehet némítani, nem létezővé lehet tenni mindenféle kábító dolgokkal, szóval valójában nagyon sok lehetőséget és módszert felkínál a posztmodern kor az embernek arra, hogy ne mélyebb kérdésekkel foglalkozzon. Aki meg az igazi kérdéseket keresi, azokra gyanakodva tekintenek, sokszor még betegséggel is hírbe hozzák őket

– mondta Iancu Laura, aki mondanivalóját rögtön egy olvasmányélménnyel is alátámasztotta.

– Olvastam egyszer valahol, hogy ha a középkori szenteket a mai tudományos, pszichológiai mércével mérnék, akkor mindegyiket pszichopatának vagy pszichés betegnek kellene diagnosztizálni, s rögtön el kellene őket zárni az egészséges társadalomtól, mert annyira megfordult azóta egy másik irányba a világ. Holott azt gondolom, hogy semmi, de tényleg semmi nem fontosabb az ember életében, mint az, hogy találkozzon önmagával, megismerje önmagát, megszeresse önmagát és azonosuljon önmagával – vallotta meg a Poétikon számára adott interjújában az író és néprajzkutató.

A teljes beszélgetés az alábbi linken tekinthető meg: