A Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg Király Farkas A végtelen meghosszabbítása című kötete, amely a szerző szerelmes verseit tartalmazza. No, persze manapság nem olyan szerelmes verseket írnak a költők, mint a XIX. században, és a Magyarság Háza Galériában Kalocsai Andrea, a közmédia műsorvezetőjének kérdései nyomán az is kiderült, nem is egészen úgy kerülnek nyilvánosságra a költemények, ahogy elképzelnénk.
A szerző így vallott verseskötetéről:
Gyermekkorunk óta tudjuk, hogy a nyílegyenesen futó sínpár a távolban eggyé válik, és később azt is megtanultuk, hogy a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást. Ám emberi természetünk már csak olyan, hogy nem éri be a végtelennel.
A kérdés tehát adott: mi történik a végtelen után. Illetve úgy is feltehető, mi történik a végtelen előtt.
Király Farkas előzménytörténete például igen meglepő. Sorozott kiskatonaként kellett szolgálnia Romániát a kilencvenes évek fordulóján. Nem volt egyszerű dolog, mert miközben ő a laktanyában tette a dolgát, odakint tombolt a forradalom. Sok traumával járó, nehéz idők voltak, mint arról a Sortűz című dokumentarista regényében beszámol. De voltak felemelő pillanatai is a katonáskodásnak. Akkor jelentek meg Király első versei.
Nem sokkal a forradalom győzelme után megalakult a kolozsvári Jelenlét folyóirat. Az alapítók apámat is meghívták a lap indításához, ő elvitte néhány versemet, a szerkesztők meg szépen beleszerkesztették őket. Pár nap múlva vastag levelet hozott a posta a kedvesemtől: benne a Jelenlét egy száma, s a margóra firkálva valami kedves levél, hogy a nagy költő már nem is szól, hogy a versei megjelentek. Körül is rajongtak a katonatársak, még románra is le kellett fordítani a verseimet…
– mesélte Király, hozzátéve, hogy persze már régóta írogatott. Apja, a később Kossuth-díjat kapó Király László író, költő látta is ezeket a zsengéket, de csak hümmögött.
Nyilván nem akarta, hogy kedvet kapjak az irodalomhoz. Nem volt az fényes pálya Ceaușescu Romániájában. Viszont tudta, hol tartom a verseket, s amikor megalakult az új irodalmi lap, odaadott párat a szerkesztőknek.
Mikor már akár igazi költőnek is érezhette volna magát, kijózanító élménybe ütközött a fiatal alkotó. Itt azonban el kell mondani, hogy Király Farkas, bizonyára az atyai intelmeket követve, nem az irodalom közelében kereste jövőjét. Dolgozott szedőként, gyártott bizsukat, egy időben ipari alpinistaként is helytállt, s közben barlangászkodott. Nos, egy alkalommal valami különleges lámpát vásárolt egy szakboltban, s az eladó nyomdai hulladékpapírba csavarta az árut. Persze: saját verseit olvashatta, mikor otthon kicsomagolta az elemlámpát…
De A végtelen meghosszabbításában ezekről az életélményekről nem olvashatunk. Csak azért kellett elmesélnem, mert nélkülük talán nem is lenne érthető, miféle világban talált szerelmet Király Farkas és talán az sem, miért a szitakötő a legcsúnyább gyönyörű állat.
Borítókép: Király Farkas József Attila-díjas író, költő (Forrás: Facebook)
