Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója nyilatkozta korábban, hogy Gyulán mindig fontosak voltak a történelmi tematikájú darabok, ahogyan a kortárs szerzők műveinek ősbemutatói is. Az István, az országépítő című darab ötvözi a kettőt.
István királyunk belső vívódásai
Kós Károly ábrázolásában nagyon közelről, emberi oldaláról ismerjük meg István királyt, aki csendes, szelíd ifjúból válik erőskezű uralkodóvá. Belátja, hogy az új társadalmi rend felépítése a régi világ elszánt és irgalmat nem ismerő védelmezői miatt nem mehet végbe súlyos életáldozatok nélkül. Ahogy Schöpflin Aladár megfogalmazta a regény kapcsán: „Azokat kell fegyverrel leigáznia, akikhez a szíve húz, azoknak az idegen lovagoknak fegyvereivel, akikkel érzelmileg nincs közössége.” Bár a mű középpontjában István király áll, a regény többi figuráját, a nőalakokat, a lázadó törzsfőket és az egész középkori magyar világot hitelesen ábrázolja a mű.
Szent István vívódását, fájdalmait, nehézségeit mély átéléssel, lenyűgözően jeleníti meg a darabban Czitor Attila.
A darab szerkezete a történelmi és mai szálak színpadi összevetésével izgalmas perspektívát nyit a közönség előtt.
Zalán Tibor beékelte jelenkori életünkbe az országalapítás nagy történelmi mítoszát. Tiszteletben tartja Kós Károly regényének történeti ívét, és ezt átvezeti a színpadra a drámai dialógusok, megszólalások és szituációk megteremtésével. A történelem felelevenítését azonban megtoldja egy keretjátékkal, amelyben egy újgazdag mai ember, a Mecénás (Horányi László) elrendeli a festőnek (Tege Antal) az országalapító történetének megjelenítését.
A festő által megfestett tabló kivetítése vezeti fel minden alkalommal az élő színpadi képet, ahol megelevenedik a történelmi jelenet. Közben láthatjuk, hogyan reagál a modern közönség, Mecénás és barátnője a múlt sokszor nehéz pillanataira. Szóhasználatuk és viselkedésük is hatalmas kontrasztot képez a történelmi tabló szereplőivel. A festő és a megrendelő viszonyában, magatartásukban is komoly változás áll be a darab végére. A színmű történelmi dráma a jelenkorral szembesítve: a múlt és a jelen ütköztetése teszi mind a darabot, mind a történelmi feldolgozást önmagán túlmutatóvá.
A darabot rendező Pataki András szerint hajlamosak vagyunk Istvánt szoborszerűen ábrázolni, pedig a fő kérdés az, hogy milyen a viszonyunk az István által ránk hagyományozott kultúrához, hogyan használjuk azt ki, nem fordulunk-e időnként abszurditásba.
A jelenetek közti váltást a látványvilág is követi. A két korszak között vizuális kontrasztokat alkalmaznak, hogy kiemeljék a múlt és a jelen közti párbeszédet, dilemmákat. A jelmez és a díszlet együttese tudatosan különbözteti meg a történelmi és a jelenkori színteret, miközben vizuálisan is áthallásokat képez. Vesztergombi Anikó jelmeztervező a karaktereket két korszak szerinti öltözetbe helyezi: a középkori történelmi figurákat korhűre emlékeztető, jellegzetes, de stilizált ruhákban jeleníti meg, míg a jelenkori kerettörténet figurái mai öltözetben jelennek meg. A díszlet alapvetően vázlatos, letisztult formavilágot követ: nem bonyolult historizáló tér, szinte olyan, mintha Kós Károly regényének vázlatait, skicceit látnánk megelevenedni.
Az elgondolkodtató, mély és új perspektívát mutató darabot januártól játsszák majd a békéscsabai kőszínházban.
