Fokozódó feszültség
Az egész előadás során izgalmas, de egyben nyomasztó vizuális elem volt az ifjú cárevics labdajátékát megjelenítő pillanatok sokasága fekete-fehérben: a lépcsőn pattogó labda ritmikája a fokozódó fesztültségek szimbolikájának is tekinthető. A kisfilmeket Czeglédi Zsombor tervezte.
Grigorij tervének megvalósítása miatt a litván határhoz sodródott – egy csehóban szerzetesek és a pultos jelentették egy ideig a társaságot számára. A feszültséget ekkor már tapintani lehetett és szépen fordult át a történet Borisz lelki gyötrelmeinek felnagyításába. Bretz Gábor (Borisz Godunov) és Topolánszly Laura (Feodor) hatalmasat énekelt. Az előadásban még két patkány is szerepet kapott: a Kreml-maketten mászkáló rágcsálók látványa finom szimbolikája lehet a vészterhes időknek. Erőteljes pillanat a székesegyház előtti tömeg, illetve a Bolond és Borisz cár interakciója – a téboly, az őrület egyre fokozódott.
Érdekes maga a rendezés és a dramaturgia, hiszen a néző úgy érezhette, egyszerűen nincs nyugvópont a darabban. A cár a belső szenvedésén keresztül lépésről lépésre halványította el magát a karaktert, aki erejét vesztve omlott össze, és elnyelte a sötétség. A szereplő tragédiája szépen körbezárta a történetet. Az előadás voltaképpen egy sorsjátéknak is tekinthető – vagy sorsok játékának. A Borisz Godunov látványos, összetett és habár olykor nehezen követhető cselekményű történet, mégis szép és szenzitív darabja az operairodalomnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!