A drámából opera lesz
A romantika és a realizmus ötvözésével kísérletező Modeszt Petrovics Muszorgszkij 1868-ban kezdett el foglalkozni a gondolattal, hogy Puskin Borisz Godunov című drámájának arra alkalmas jeleneteiből operát írjon.
1869-ben befejezett művét azonban a szentpétervári cenzorok visszautasították, többek közt a hangsúlyos női főszereplő hiányára és a szólisták a kórushoz viszonyított kis szerepére hivatkozva. Muszorgszkij a kritikáknak engedve 1872-re dolgozta át művét, ekkor került bele többek közt Marina Mnisek lengyel hercegnő szerepe és közös jelenete az ál-Dmitrijjel, valamint a darab zárásául szolgáló forradalmi kép. A darabot végül 1874-ben mutatta be a szentpétervári Mariinszkij Színház.
A darab a késői romantikától idegen, nyers hangzásvilágát Rimszkij-Korszakov két ízben, Sosztakovics pedig egy alkalommal igyekezett kora ízléséhez igazítani.
Az 1908-as párizsi és az 1913-as New York-i premiereken már a Rimszkij-Korszakov-féle változatban ismerte meg a világ Muszorgszkij művét, így is gyökeredzett meg a repertoárban, és volt évtizedeken át világszerte a legtöbbet játszott orosz opera, míg az elmúlt évtizedekben az érdeklődés fokozatosan az ősváltozat felé fordult. A darab magyarországi bemutatója ugyancsak 1913-ban, a Rimszkij-Korszakov-féle átdolgozásban valósult meg a Magyar Királyi Operaházban. Az OPERÁ-ban legutóbb Szinetár Miklós rendezte meg 1999-ben, ugyancsak a Rimszkij-Korszakov-féle változatban.
A Borisz Godunov ebben a formában utoljára 23 éve, 2001-ben szerepelt az Operaház műsorán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!