Nos, ilyesféle élményt kínál az Exhibition on Screen: Az ifjú Picasso című filmje is, igaz, itt ejtőzés és öntudatlan kapcsolgatás helyett némi tudatosságra, sőt aktivitásra is szükség van: el kell jutni egy art moziba. De, ha már ott vagyunk, nem fogunk csalódni.
Pablo Picasso minden idők egyik legfontosabb művésze volt, úgy ragadta meg a világot, ahogy előtte soha nem láttuk, s gyökeresen átalakította néző és alkotó viszonyát.
Picasso persze nem egyedül reformálta meg a modern művészetet, de bizonyosan a legnagyobb hatású képzőművész volt, aki rákényszerített bennünket arra, hogy ne csak nézzük, ne csak csodáljuk, ne csak hatása alá kerüljünk, de magunk is megfejtőivé, s ezzel megalkotóivá váljunk egy-egy műremeknek.
Kétségtelen, hogy a XIX–XX. század fordulója a modern világ megszületésének forrongó időszaka volt.
A futószalagon pörgő nagyipar és a korszerű államigazgatás meghódította az élet minden területét, amire nemcsak különféle politikai-társadalmi mozgalmak próbáltak választ adni, de természetesen a művészet is megfogalmazta a maga feleletét.
Előbb a szecesszió, aztán az impresszionizmus nagy áramlata próbálta elhelyezni az embert az új világban, majd a modernitás különféle izmusai próbálták újraértelmezni az emberi létet.
Nos, ebbe a termékeny vitába érkezett Picasso, a spanyol Malaga szülötte, Barcelona és Párizs neveltje, de leginkább önmaga formálója, aki – a film szerint – a kezdetektől arra törekedett, hogy egyedi nyelvezetet hozzon létre, olyan forma- és színvilágot, amely legpontosabban fejezi ki mindazt, amit a világról érez és gondol.
Ritkán jut eszünkbe: vajon mi kell ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű művész pályára álljon, s rátaláljon tehetségének lényegére.
Nos, Az ifjú Picasso nemcsak azt meséli el, hogy a malagai festészeti iskola milyen hatással volt a gyerek Pablóra, hogy apja hogyan egyengette útját, hogy miféle eredetiséggel fordult a fiatal művész a klasszikus képzés felé, hogyan jutott el Párizsba és ott miféle hatások között alakult ki jellegzetes és félreismerhetetlen stílusa. Megmutatja, hogyan merített mások munkáiból, s hogyan egészítette ki saját gondolataival a már ismert stíluselemeket, hogyan billegett végzetes szerelmek és olcsó prostituáltak között. De nemcsak a fiatal Picasso életét meséli el, hanem valami sokkal fontosabbat is.
Azt, hogy tehetség és a támogató környezet bizony édeskevés ahhoz, hogy a fiatal festőből Picasso legyen.
A történetből kiderül, hogy az ifjú művész szinte éjjel-nappal dolgozott. Megszállottként festett mindent, amit látott, alakokat, jeleneteket, pillanatokat, hangulatokat. Több száz festményt alkotott meg ebben az időszakban.
