Hogyan lett Pablóból Picasso?

Ritkán esik meg, hogy klasszikusan ismeretterjesztő művészettörténeti film kedvéért beüljünk egy moziba. A műfaj inkább úgy kerül a szemünk elé, hogy otthon, a kanapén ejtőzve, a csatornákat váltogatva szinte a semmiből előbukkan valami igényesnek tűnő, egy festmény, szobor, épület különös részlete, a narrátor egy izgalmas mondata, egy tartalmas gondolat… És szinte észre sem vesszük, hogy ott ragadtunk a történetben. Hmm… A művészettörténetben.

Bikaviadal, ahogy Picasso látta Forrás: Pannonia Entertainment

Az Avignini kisasszonyok részlete. Forrás: Uránia Filmszínház

Mindazonáltal Picasso sikerének kulcsa nem a szorgalom és nem is a tehetség. Önmaga vállalásának bátorsága nélkül nem lett volna az, aki lett.

A film az 1907-ben megszületett Avignoni kisasszonyok című festményhez köti a fordulatot, amely nemcsak a Picasso művészetében jelent vízválasztót, de a modern képzőművészetben is. A festmény úgy ábrázolja az avignoni bordélyház lányait, hogy arcaik maszkszerűek, mintha nem is emberek, hanem élettelen bálványok, torz próbababák lennének, ám szemük a nézőre mered. Kérdőn? Vádlón? Félelemmel telve? Vagy csak üres várakozással? 
Rendkívül bátor festmény. Picasso nem is merte kiállítani. Évekig csak műtermének falán lógott, csak azok látták, azok bámulták rémülten vagy csodálattal, akik a fiatal művész lakásán jártak. 

Míg meg nem vette a New York-i MoMA, s világhírűvé nem tette. A képet is, a művészt is. 

A film angol nyelven, magyar felirattal látható a művészmozikban.